Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-04-01 / 4-6. szám

Ml AZ ÉLET ?

Tragikus sorsú élettársam emlékezetére

Az élettel foglalkozó természettudós nagyon zavarba jönne, ha tőle megkérdeznék, hogy feleljen rá, mi is az élet, mi az élet lényege? Pedig az élet kémiája, amely sok esetben szinte filozófiai magaslatokat ér el, számos esetben viszont költői szépségek felé szárnyal és olykor talán, ha profánnak is látszik, de mindig felemelő és a múlt sok-sok misztikus és érthetetlen fogalma helyett a tudós abszolút bizonyságát adja, mégis erre a kérdésre mi az élet, a tudomány nem tud válaszolni.

Szeretnék a kérdés lényegére egynéhány biológiai és biokémiai klasszikus kísérlettel rámutatni.

Ha egy békának ügyesen kioperáljuk a szívét s ezt beletesszük egy olyan só-oldatba, amelynek összetétele megegyezik a békavér sóinak összetételével azt fogjuk látni, hogy a szív vígan ver tovább és nem is veszi tudomásul, hogy róla a békát levágták. A béka maga is rövidesen magához fog térni és elugrik, mintha semmisem történt volna.

Az élő állatokról azt szokták mondani, hogy élnek, mert mozognak, szaporodnak. A mi békánk még mozog, de szaporodni már aligha fog. Még él, de az élet benne már nem teljes, csak egy része van meg és ez a rész is már csak rövid ideig tarthatja magát, mert szív nélkül egy béka sem viszi messzire.

Vegyük most szemügyre a szívet. Ha látnánk a szívet abban a só-oldatban verni, úgy nem kételkednénk, hogy az még él, hisz mozog, munkát végez, légzik, oxigént használ el és széndioxidot termel. Sőt ez az “élő” szív a benne levő cukrokat is vígan égeti tovább, sőt, mint kiváló biokémikus, el is erjeszti: belőlük tejsavat képez.

Menjünk azdnban még tovább. Szedjük szét a szívet, nem késsel, hanem különböző vegyszerekkel. Azt mondottuk, hogy a szív él, mert mozog, ver, vagyis rostjai szabályosan húzódnak össze. Azt az anyagot, amely veréskor összehúzódik megfelelő kémiai anyagokkal ki is tudjuk oldani. Ez az anyag a myosin. Ebből könnyen készíthetünk szálakat, amelyek emlékeztetnek a szív rostjaira. Szent-Györgyi Albert Nobel-dijas hazánkfia mutatta ki, hogy az így készített myosin rostokat is szabályos összehúzódásra lehet bírni, ha ezekhez hozzáadjuk azokat az anyagokat, amelyek a szívben is ott voltak. Tehát még ez a myosin szál is mozog. De él még?

Itt jutottunk el ahhoz a nehézséghez, ami a biológus ajkára forrasztja a szót, mikor azt kérdezzük tőle, hogy mi az élet? Úgy, ahogy a myosint ki tudjuk vonni a szívből, ki tudjuk vonni azokat az alkatrészeket is, amelyek “légzenek”, amelyek oxigént fogyasztanak, széndioxidot képeznek és a cukrot tejsavvá erjesztik el. Így szét tudjuk szedni a szívet különböző anyagokra, amelyek kellő feltételek között mind végzik a maguk működését és azt, amit azelőtt a szív csinált elvégzik külön-külön üvegcsékben ezek a különböző- 11