Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-04-01 / 4-6. szám

anyagok. Elvi lehetetlensége nincsen annak, hogy ezeket az anyagokat magunk mesterségesen elő tudjuk állítani és ha ezeket megint össze tudnánk rakni olyan szép rendben, ahogy azok a szívben voltak, megint egy “élő” szívet kapnánk.

De hát élnek azok az egyes anyagok, amelyek a különböző üvegcsékben szétrakva végzik a szív működését? Egyeseket ezek közül ki is tudunk kristályosítani és por alakjában elő tudjuk állítani. Összetételüket kezdjük megismerni, működésüket kezdjük érteni. De élnek-e? Ha tetszik igen, ha tetszik nem, attól függ, mit értünk “élet” alatt. Ha azt, hogy mozog, a myosin is él. “A kivágott békaszívre még joggal mondottuk, hogy még él, hiszen kellő ügyességgel vissza is varrhattuk volna a békába és akkor a szegény béka el is felejtette volna az egész műtétet.

Szóval ott volt az élet a békaszívben. Hová lett az élet, miközben a szívet szétszedtük, vagy ott van még azokban az egyes anyagokban, amelyekre a szívet szétszedtük, amiket por ^Jakjában is meg tudunk őrizni, amelyeknek jó részét a kémikus szintétikusan elő is tudja állítani. Ha nem mondjuk ezekre az egyszerű anyagokra, hogy élnek, akkor hová lett az élet, hol vesztettük el? Valahogyan úgy vagyunk az élettel, mint a tovatűnő tavaszi szép álommal meg a tengeri homokkal, amelyet, ha kezünkbe vesszük, kifut ujjaink között.

Ügy látszik, hogy sarokba szorítottuk a természettudóst. Pedig nem így van. Nem őt szorítottuk sarokba, mert hisz ő nem is szokott felelni a kérdésekre, ő csak kísérletezik, vagyis maga is kérdéseket intéz a nagy természethez. így ő nem tehet mást, csak azt, hogy kérdésünket a természethez továbbítsa és ha feleletet nem kapunk, akkor tulajdonképen a természet nem akar felelni a feltett kérdésekre. Itt azonban most egy baj van. A természet a helyesen fogalmazott és értelmes kérdésekre értelmesen szokott felelni és ha nem kapunk feleletet, erős a gyanú, hogy vagy nem jól fogalmaztuk meg kérdésünket, vagy értelmetlenséget kérdeztünk. Ha pld. azt kérdezzük a természettől, hogy valami jó-e, vagy rossz, erre a kérdésre a természet nem fog válaszolni, mert a jót és a rosszat a természet nem ismeri. Így vagyunk valószínűleg az élettel is. A természet nem ismeri az éles határt az elő és élettelen között. Ha tehát azt kérdezzük a természettudománytól, hogy mi az élet lényege, valami olyant kérdezünk, ami nem tartozik rá, mivel a természettudomány “csak” mér és a mérési eredményeket igyekszik közös nevezőre hozni. Kérdésünket tehát rosszul tettük fel, másként kell azt megfogalmazni. Nem szabad azt kérdeznünk, hogy a békaszív él-e? Ez a kérdés értelmetlen, erre a természettudomány nem tud felelni, mert hogy él-e valami, az attól függ, hogy mit értünk élet alatt? Azt, hogy mozog, szaporodik, légzik? Ezt tudjuk mérni, de ez nem élet, ezek csak életjelenségek. Próbáljuk tehát értelmesebben feltenni a kérdést a természethez.

Kezdjük azon, hogy a szív mozog, és kérdezzük azt, hogy ez a mozgás a szívnek, vagy csupán a szívben levő egyes anyagoknak a tulajdonsága e? Ez már értelmesebb kérdés, mert a mozgás mérhető. Erre a kérdésre a válasz az, hogy a mozgás a myosinnak és más ott lévő anyagok összjátékának szükségszerű következménye. Tehát az egyes életjelenségeket mind követni tud- 12 -