Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-3. szám
MOSOLYGÓ SOROK KILENC KACSA Munkásember feleségének lenni nem könnyű polgári állás. Kivált ha az a feleség a Bodó Jóska felesége. Mert akármilyen derék jó ember ez a Bodó Jóska, akármennyire kocsmaikerülő és otthonülő, de viszont a ház körül való dolgokban nem ismeri a tréfát. A fukarságig takarékos, még a kiürült orvosságos üveg dugóját is számon tartja. A fiatal menyecskének kemény ellenőrzéssel kell számolni. Éppen ezért nagy volt a gondja, mikor nemrég szemlét tartott a kicsiny éléskamrában. A rumos meggyből, amit sátoros ünnepek ebédjein annyira szeret az ura, megpenészedett három üveg. Tiszta kár. ki kellett dobni. Maga sem értette, hogyan történhetett, hiszen megszalicílozta és keményen bekötötte hártyapapírral, úgy, ahogy kell. Mégis megpenészedett. Halálos kár érte, erősen rumos volt, ahogy Jóska szereti. De a baj nem jár egyedül. A minap, mikor Jóska hazajött az éjszakai munkából és ő kiment a kisudvarra, hogy elkezdje a napot, majd hogy ájultan nem esett össze: ott feküdt a háztartás szemefénye, a kilenc kacsa, a szemétdombon élettelenül. Teremtő Isten, ilyen csapás! Mi lelhette ezeket a kacsákat? Lehajolt hozzájuk, tapintotta őket. Testük még meleg volt, de fejüket hiába emelte, a fej visszahullott a földre. Nemrég szállhatott ki belőlük a pára. Borzasztó. Mit fog szólni Jóska? Egy az, hogy éjszakára nyitva maradt a kalcsaól ajtaja. Már ez magában véve súlyos rendetlenség. Más az, hogy hiába nem ő ölte meg a kacsákat, Jóska Isten és ember előtt csakis őt fogja felelőssé tenni halálukért. Most mit csináljon? Emelgette még a kacsák tetemét, hátha valami csoda folytán visszaszáll beléjük a lélek. De hiába. Sírva zörgetett át a kátrányos kerítésen a szomszédasszonynak, Julis néninek. Az mindjárt át is jött. Csendesen beszélték meg a borzasztó balesetet, hogy Jóska fel ne ébredjen valahogy. Julis néni idős asszony és tapasztalt. — Nézd, Zsuzsi lelkem, itten te már hiába óbégatsz. A kacsákat azzail fel nem támasztod. Egyetlen, amit csinálhatsz, hogy megtajuzod őket. Legalább az maradjon belőlük. — Mit csinálok? — Megtajuzod. Lekoppasztod ai tollat róluk. Jó lesz az egyszer vánkosnak. Aztán majd vetődik errefelé valami cigányféle, az nem nagyon finnyás, megveszi a döglött baromfit is. Az is néhány fillér. Csakhogy mi lesz Jóskával? Hogyan fogja neki tudtára adni ai szörnyű esetet, amely után egész biztosan rettenetes lárma és földindulás következik? Még tán nyakleves is. Jóskától, aki annyira óvja és félti és számon tartja: minden holmiját, nagy felindulásában még az is kitelik. Jóska felkelt délben. Nyugodtan megebédelt. Ki is nézett az udvarra. Zsuzsiban reszketett a lélek, hogy most jön a baj. De Jóskának csodálatosképpen- 29 -
