Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

nem tűnt fel a kacsák távolléte. Még tett-vett valamit a szobábaif, aztán elment a legényegyletbe újságot olvasni. Este nem kérdezte a kacsákat, vacsorázott, aztán elment éjszakai munkára a gyárba. Zsuzsi egész éjjel nem aludt semmit. A szfemét sem tudta lehunyni. Korán reggel, még ura hazatérte előtt, hirtelen dcfcogó szívvel ült fel az ágyban. Mi ez? Csengett a füle ,vagy kísértetek játszanak vele. Hallgatódzott. Úgy bizony, ez nem tévedés: esős hápogást hallani. Felpattant, magára kapkodta a holmiját, kiment. Kinyitotta a pinceajtót. Urambocsá’, kitámolyog onnan óriási hápogással, panaszos lármával a kilenc Kacsa. Még pedig pucéron. — Julis néni, Julis néni, jöjjön át hamar! Jött át hamar Julis néni. Akkor már ettek a kacsák, Zsuzsi szórt nekik valamit. De úgy faltak, hogy az még kacsától is sok volt. Zsuzsi álmélkodva szemlélte a kopaszon didergő kilenc kacsát. Micsoda furcsa csoda történt ezekkel? Valami gonosz varázslat járhat itt a ház körül. Julis néni sem értette a dolgot. Szinte kedve lett volna keresztet vetni. Ekkor jött haza Jóska Szeme-,szája elállóit a különös látványtól. A pucér kacsák ordítva hápogtak előtte az udvaron, mintha ország-világnak panaszol­ták volna a rajtok esett sérelmet. — Mi ez? — kérdezte Jóska. Zsuzsi sírva mondta el, hogy mi történt. S ha már benne volt a töredel­mes elmondásban, gyorsan kibökte egy füst alatt a három megpenészedett ru­mos-meggyes üveget is. — Hopp, — kiáltott Julis, — várjunk csak. Kiöntötted azt a rumos megy­gyet? — Ki hát, — könnyezett Zsuzsi — mit is csináltam volna vele? — Hová öntötted? — Amoda a szemétre. De ahogy ezt kimondta, már az ő orcáján is kivilágosodott a titok meg­fejtése. Siettek mind a szemétdombhoz. Ott bizony egy szem meggy nem sok, de annyi sem volt található. Nyilvánvaló lett a rejtelmes történet: a fa­lánk kacsák felették a rumos meggyet és olyan részegek lettek tőle, hogy Zsuzsi holtnak nézte őket. Most a konyhában vannak a tűzhely körül, hogy ne fázzanak. Máskülön­ben kutyabajuk. Ha valaki tud valami gyors hatású szőrnövesztőt, küldje el a holtukból megelevenedett főnikszek gazdájának, Bodó Jánosnak. Címét is meg­adom . . . nem, mégsem adom meg. Mondom, hogy hirtelen haragú ember. A pucér kacsák híre gyorsan elterjedt utcahosszat és seregestül jöttek csodát lát­ni az emberek még a harmadik sorokból is. Hasukat fogták, úgy nevettek. Bodó Jóska most vérben forgó szemmel ül otthon délutánonként. Zsuzsinak már megbocsátott, de idegeneknek nem ajánlatos benyitni a portára. A mezítelen kacsák ott tanyáznak a konyhán mind a kilencen, mintha élelmi­szerkirakatban ülnének. HARSÁNYI ZSOLT.- 30 -

Next

/
Thumbnails
Contents