Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-3. szám
L aércio Caldeira de Andrade rajza “A Igreja dos Fiéis” c. könyvében. szolgáltassanak ki és az egyházi fegyelem gyakoroltassák a bűnösök iránt. Ennek értelmében március 21.-én, amikor először ünnepeltük az Űrünk Jézus Krisztus által rendelt szent vacsorát a Coligny erődben, a lelkipásztorok kellő módon előkészítették mindazokat, akik úrvacsorázandók voltak s tekintve, hogy nem volt jó bizonyságunk egy bizonyos Cointa János nevű egyénről, ki magát hol Heitornak, hol Sourborne doktornak nevezte, ki velünk érkezett, felszólították nyilvános vallástételre, mielőtt úr-EGY ÉRDEKES FELIRAT A lübecki öreg dómban egy táblán a következő felírás áll: “Krisztus a mi Urunk így szól hozzánk: Szabadítónak hívtok engem, de nem engeditek magatokat általam megszabadítani. Világosságnak hívtok engem, de nem hisztek bennem. Útnak hívtok engem, de nem jártok azon. Életnek hívtok, de nem kívántok engem. Mesternek hívtok, de nem követtek engem. Dicsőnek hívtok, de nem szerettek en£<?m. vacsorázna, amit meg is tett, lemondva a pápista,ságról. A hitvallástétel után Villegagnon nagy hévvel kifogásolta, hogy egynéhány kapitány, mester, tengerész és más jelenvalók még nem tettek a refomátus vallásra hitet, és emiatt távozzanak, mivelhogy nem méltók az Űrvacsorához. Ő maga pedig, hogy erődjét Istennek ajánlja, és hitét az egyház színe előtt megvallja, letérdelt egy bársony párnára, — .amit általában egy apród hozott magával — fennhangon két imádságot mondott el, amelyet megszereztem és híven leírva idemellé- Kelek, azért, hogy jobban megérthessük milyen nehéz megismerni ez embernek szívét. Fordította: Apostol Jánosné. NÓTA: Jean de Lery 1557-ben érkezett Braziliába. Könyvét, amelyből e fenti részletet közöljük, 1577-ben adták ki. Jelen számunk 40. oldalán, az 1557 március 21.-én itt elhangzott egyik imádságot hozzuk. Az úrvacsorakor, amit ő a kenyér és bor kiszolgáltatásának ír, Villegagnon mondta el. Egyes kifejezéseket, mint “Ministro do Evangelho”, az Evangélium szolgája, — a mai nyelvhasználat szerint — lelkipásztornak fordítunk. Bölcsnek hívtok, ds nem kérdeztek engem. Úrnak hívtok, de nem szolgáltok nekem. Mindenhatónak is hívtok, de nem bíztok bennem: S ha egykor majd nem ismerlek titeket, ne csodálkozzatok azon!“ Egy még régebbi írás pedig ezt mondja: “Mivel e nép szájjal közelget hozzám ts csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem úgy, hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lön. Ezért én is csodálatosan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan és bölcseinek bölcsessége elvész és értelmeseinek értelme eltűnik.“ 22
