Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

tentisztelet és a hét egy bizonyos napját erre kijelölték, széjjeloszlottak. Mi újonnan érkezettek azonban e napon ugyanazon teremben vacsoráztunk és a vacsora állt gyökérből készült liszt, rostélyos hal, azaz a: vadak módján sült hal és egyébb hamuban sült gyökerekből, amiről, alkalomadtán még beszélni fogok. Italnak ciszterna, illetve az esővíz által képzett gödör vízét ittuk, ami olyan piszkos és zöld volt, mintha .békapocsolya lett volna, de e szigeten nem volt sem forrás, sem kút sem folyó. Büdös és rodhadt volta dacára még mindig jobb volt ez a víz, mint amit utazásunk alatt ittunk. Evés utáni megfelelő csemegének, hogy a tengeri fáradságot kipihenjük, követ és földet cipelünk az épülőben levő Col.igny erődhöz. Ilyen jó bánásmódban részesültünk az első naptól kezdve Viliegagnon által. Este Du Pont úr és a két lelkész éjjeli szállásra egy hasonló helyiséget kaptak, mint ami a sziget közepén volt, mi pedig egy szalmával fedett kunyhót, amit egy rabszolga a tenger partján a maga módján állított fel. Itt felfüggesztettük hálóinkat, hogy amerikai módon aludjunk. — Így rögtön az első naptól kezdve látástól-vakulásig föld és kőhordásra kényszeritett bennünket Villegagnon, noha arra szükség nem volt, s dacára annak, hogy még igen gyöngék voltunk az utazástól, szokatlan volt nekünk a nagy hőség és a gyökérlisztből szárazán, vagy piszkosvízzel elkészített étel igen gyenge táplálék volt. Bizony keményebb elbánás volt ez, mint amit egy apától vártunk volna. Mégis, azért is mert nagyon szerettük volna^ ha elkészül a menedékhely ebben az országban a híveknek, másrészt azért, mert Richier Péter vezetőlelkészünk állította, — biztatásunkra —, hogy Villegagnonban egy második Szent Pált találtunk, (és tényleg senkitől sem hallottam kiválóbban beszélni a vallás reformálásáról), nem volt közöttünk senki, aki nem örömmel dolgozott volna s erején felül, majdnem egy hónapig, a neki szokatlan munkában. És merem állítani, hogy Villegagnon nem panaszkodhat, mert ameddig a református vallás szolgálatában volt, kivehetett tőlünk mindent, amit csak követelt.

Meg kell mondanom, hogy Villegagnon, mindjárt megérkezésünkkor nemcsak beleegyezett, hanem el is rendelte, hogy minden nap az esti, munkautánni nyilvános könyörgésen kívül, a lelkészek kétszer vasárnap és a hét más napjain egy órán át prédikációt tartsanak, azonkívül határozottan megparancsolta, hogy a sakramentumok, Isten tiszta kijelentése szerint

21 -