Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

JEAN DE LERY - Viagem a Terra do Brasil

Utazás Brazil földre című könyv VI. fejezetéből.

Márcaya és Tupinamba indiánok. Guanctbara öböl. Hans Staden: Utazás Brazíliában. (1557)

Miután lehorgonyoztak hajóink e Guanabara folyó kikötőjében, egészen közel a szárazföldhöz, mindenki öszszeszedte a holmiját s a csónakba vitte, így kötöttünk ki mindnyájan Coligny szigeten és erődjénél. Első dolgunk volt azután, ahogy a szárazföldre léptünk, együttesen hálát adni a jó Istennek, hogy a tenger sok megpróbáltatása és veszélye után nagy szerencsésen ide vezérelt bennünket. Azután Villegagnont kerestük meg, aki megfelelő helyen várt bennünket és üdvözöltük egymást. Mindenkit mosolyogva fogadott. Következőleg Du Pont úr az Evangélium szolgái helyeslése közt bejelentette a legfőbb dolgot, amiért ennyi veszélyre vállalkoztunk, hogy vele legyünk s itt építsük Isten Igéje szerinti Református Egyházunkat. Erre szószerint ez volt a felelete: “Már

régen és teljes szívemből kívántam ezt a dolgot és örömmel fogadlak benneteket azért is, hogy a mi egyházunk legyen a legjobban reformált az öszszesek közt! Akarom, hogy a szenvedélyek legyőzessenek, a pazarló öltözködés hiábavalósága elítéltessék és hogy minden olyanoktól megszabaduljunk a mi körünkben, ami Isten szolgálatát hátráltatná”. Szemeit az égre emelve, kezeit összetéve így szólt: “Ür Isten, hálát adok tenéked, hogy végre megadtad azt, amire oly vágyón kértelek”. És hozzánk fordulva újból így folytatta: “Fiaim (mert

apátok akarok lenni), amint Jézus Krisztusnak sem volt semmije e világon és mindent megtett érettünk, úgy én is (remélve, hogy Isten megtart addig, míg megerősödünk ebben az országban, s azután elmehetek) mindent meg akarok tenni azokért, akik ugyanolyan céllal jönnek, mint ti. Az a vágyam, hogy mindazon hívek számára menedékhelyet készítsek, akiket Francia-, Spanyol-, vagy bármilyen más tengerentúliországban üldöznek, acélból, hogv sem király, sem császár sem semmiféle más hatalmasságtól ne kelljen félniük, amikor Istent tisztán, az ő akarata szerint óhajtják szolgálni”. Ezek voltak Villegagnon első szavai hozzánk megérkezésünkkor, szerdán, 1557 március 10.-én.

Összehívta azután az egész népét, velünk együtt, egy a sziget közepén levő kis terembe. Richier lelkipásztor Istenhez fohászkodott. Együtt énekeltük az V. Zsoltárt. A textus a 27. zsoltár e szavai voltak: “Egyet kérek az Ürtól, azért esedezem, hogy lakhassam az Űr házában életemnek minden idejében!” A lelkipásztor megtartotta az első prédikációt Amerikában, a Coligny erődben. Az istentisztelet alatt Villegagnon nem szűnt meg kezeit összekulcsolgatni, szemeit égnek emelni, mély sóhajokat hallatni és egyébb mozdulatokkal csodálatunkat kivívni.

Miután a francia református egyház szertartása szerint elvégződött az is- 20 -