Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

Akik elolvasták e sorokat, arcuk vér­­beborult és megszégyenülten hagyták el a termet. A cs. kir. spiclik serege most a titok­zatos delnő nyomába veti magát. Nem­csak a botrány, az ünneprontás volt megtorlandó, nemcsak az, hogy ezek után még az annyira kíváncsiak kedve is elment attól, hogy a cs. kir. fiatal­sággal szóba is álljanak, de még csak attól is, hogy még egy ilyen arcúlcsa­­pásban részesüljenek; ez mind “bhk­­tri”! Forradalmat szimatoltak és már is vérszagot érzetek. A delnő kilétét azonban nem sikerült megtudni. Mind­össze annyit állapítottak meg, hogy a hölgy főúri fogaton jött és távozott. A fogat ajtaján koronás címer volt, a bakon cilinderes kocsis ült. A dáma társaságában egy serdületelen leány­ka, meg egy másik úrnő ült még a hintóbán, akik segédkeztek a kiszállás­nál, valamint a kocsiba beszállás alkal­mával”. Eddig tart a Hölgyfutár visszaem­lékezése', a többit Kreith József gróf. görög katolikus plébános mondja el, aki maga is kufsteini várbörtön fog­lya volt. Kiszabadulása után az abszo­lutizmus vértanúit írta össze. “A gyanú Teleki Blanka grófnőre terelődött, azonban ő alibit bizonyí­tott; a barátnéját, Leővey Klárát Iá­­togata meg és ezt Breweiler Erzsi, a Leővey kisasszony kis cselédje is bi­zonyította. Mind a hármat letartóztatták. Ház­kutatást tartanak, keresik a fekete es­télyi ruhát. Ilyent találnak nem is egyet. Fekete állarc is kerül elő a le­vendula illatú komótfiókolból, nem is egy. Azután Erzsit kezdik puhítani. Először csak ijesztgetik, azután pénzt ígérnek neki. Nem is keveset: ötezer forintot, sájnban, vagy ezüstben, ahogy akarja. Erzsi nem vall. Bemegy a cellájába egy jól kifent bajuszéi spicli, akinek a cselédlányoknál mindig si­kerei voltak. Ez a kenyere. Erzsi jól felképeli: “Ugyan —, nyukhassék az url”. 1851. október 11-én egy és félévi vizsgálat után a pesti cs. kir. térPa­­rancsnokság bírósága (— jó ismerősünk már, nemde? —) meghozza az ítéletét: széki Teleki Blanka szentbirodalmi grófnőt 10 évi, Leővey Klára pesti la­kost 5 évi, Breweiler Erzsébet ugyan­csak pesti lakost 1 év és 3 hónap sánc­­logságra ítélik, mivel a megnevezett személyek egyesületett alakítottak (— hárman —) titkos és eltiltott politi­kai íratok fordítására és terjesztésére. A “titkos politikai iratok” pedig Blanka grófnő nővérének. Teleki Em­ma férjezett De Gerendóné levelei voltak, amelyeket Párizsból írt család­jának Pestre. Ezeket küldte el Blan­ka grófnő barátnéjának elolvasás vé­gett olykor, amikor valami érdekes párizsi divattudósitás állott benne, vagy valami érdekes párizsi társadal­mi eseményekről volt benne szó és el­olvasásuk után Leővey kisasszony eze­ket küldte vissza Erzsivel Teleki Blan­kának. , Leővey Klára meg a kis cselédlánya büntetésüket teljesen kitöltötték. Teleki Blanka egészségét annyira megviselte a börtön, miszerint a vár parancsnoka attól tartva, hogy a bör­tönben fog meghalni, feltételes szabad­lábra való helyezését hozta javaslat­ba. A levegőtlen kazamata, ahova a nap csak véletlen téved be, a nyirkos, földalatti, fertőzött miazmákkal telitett levegője a főrangú társaság egykori körülrajongott kedvencének viruló szépségét elpusztította. A börtöncel­lát egy harmadfokú tuberkulózissal fertőzött, megvakult roncs hagyta el — a vizsgálati fogsággal együtt hét esztendő teltével. Négy évi halódás után meghalt. Utolsó szava: Ma­gyarország!” volt. Bizony magyarnak lenni sem ma, sem akkor, sem a régmúlt időkben nem volt könnyű dolog; magyar asz­­szonynak lenni pedig talán még nehe­zebb! , Bizony, aki a magyar asszonv sor­sát viseli, jól megszolgálta helyét a Magyar Pantheonban. vitéz ILLÉSY GYULA.- 19 -

Next

/
Thumbnails
Contents