Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-10-01 / 10-12. szám

— Mondtam már. Anya, hogy buta vagyok. Bizony én erre sem gonlol tam!...

— No, jó, Holnap, mielőtt munka* ha megyek, odaviszem én.

— Nem, Anya, ezt nem engedem. Majd én. Csak bizd rám most majd sikerül.

Másnap, mikor Misi felébred, tele van a szoba finom friss fenyőillattal. De a fa már nincs sehol, a csomag sem. Hát mégis elvitte Anya.

Kicsi Misi bűnbánóan eljátszadozik Buksival. De később mégis megunja és letétbe helyezi a házmesterüknél. Elmegy bevásárolni, de a Széna'tér* nek még a tájékát is elkerüli.

*

Karácsony este van. Buksit most Anya vitte át a házmesterékhez, még délután^ de vele együtt Misit is szám" űzte ugyanoda.

— Majd ha csöngetek az ajtóban, ha" zajöhettek — mondta és mosolygott.

Sokáig kellett'e várni, nem sokáig, Misi nem is tudja, de egyszerre csak megálltak kis szobájuk ajtajában, Bük" sival kézenfogva és az asztalon, an" gyali fényességben, ott állt a kis fe" nyő, az ő fenyőfája, azaz dehogyis az övé: a méltóságáé. És mennyi arany, ezüst disz rajta, angyalhaj; csokoládé, szaloncukor! Misi hinni sem akar a szemének. De aztán hinnie kell: a kis fenyőfa, karácsonyi díszében, rámo" solyog és ez a mosoly olyan ismerős. Mintha azt mondaná:

— Szervusz, kicsi Misi, látod, mégis eljöttem hozzád? Megszerettél, meg" szerettelek. És a szeretet, látod, elég ahhoz, hogy mindig odamenjünk, aho" va mi akarjuk, ha ott szeretettel vár" nak ránk.

Misi kérdőn néz Anyára. Anya mo" solyog és elmondja^ mi történt. Olyan semmi az egész, de hiszen néha ilyen

semmiségekben múlik az egész élet, minden boldogság.

Elvitte a fát a méltóságához. A mél" (ósága eleinte dühös volt, de ő — Anya — elmondta neki az egész dolgot. Az* tán már nem volt dühös a méltósága, sőt mintha könnyes is lett volna a szeme.

— Nézze, kedvesem, — mondta Anyá" nak — én azt hittem, már nem is hozzák el a fát, meg a csomagot, amiben a díszek vannak. Másikat vettem, mert ma vendégeket várok és egy estével előbb tartjuk a karácsonyfa'gyujtást és az ajándékosztást. Hát csak vigye szó" pen haza ezt a kis fát a kisfiának, meg a díszeket is. Aztán ünnepek után jöjjön el hozzám várni, a lányom bálba megy az idén^ ruha kell neki, úgyis régen keresek egy rendes varrónőt. Egy kis előleget is adok... tudom lelkem, karácsonykor elkel a pénz. Na, Isten áldja, kellemes ünnepeket.

Misi figyelmesen hallgatja Anyát, aki persze azt hiszi, a méltóságának köszön" hetik ezt a gyönyörű karácsonyfát. Pedig ő tudja, hogy a fa akarta így; a méltósága csak azt tette amit a fa akart.

És rámosolyog a karácsonyfára. A karácsonyfa pelig visszamosolyog Misire. .. — csak ők tudják ketten a titkot. ..- 25 -