Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-10-01 / 10-12. szám

teszi a fát, a csomagot. Lehúzza a kesztyűt, végigkeresgéli összes zsebeit, — cédula nincs. Mit csináljon? Eszébe jut, hogy az illető méltósága be is mondta a címét: Margit-körut... igen... de hány szám is? Valami 197. szám... vagy 179?... vagy 149?... — egészen bizonyos, hogy kilences volt benne. Dehát a név, a méltóságos ne' ve! Valami furcsa név, nehéz név... mintha a végén az volna: májer. De mi van az elején?

Kicsi Misi nagyot sóhajt és harag szik. Nem a fára haragszik, amely szörnyen nehéz kezd lenni, a kofára sem, a méltóságára sem. Önmagára haragszik, hogy is lehetett ennyire ügyefogyott, most tessék, cipelheti a fát a Margit-körúton végig. Pedig a Margit'körút hosszú és sok benne a kilences. De ha meg is találná az illető kilencest, kinek viszi a fát? Májer, ez nem elég. Valami van a májer előtt is, de micsoda?

Bandukol, bandukol Kicsi Misi, csúszik siklik a friss hóban, a fa irgalmatlanul nehéz, az ujjai gémberedettek, alig tudja fogni a fát meg a csomagot.

És könnyeket szipákol fagyos kis orra de ezeket a könnyeket igazán nem a hideg préseli ki a szeméből.

A Ferenciek templomában delet harangoznak. Jézusom... Anya már otthon van és nem tudja, mi történt ve'e! Ahogy Anyára gondol, megnyugszik. Anya biztosan tudni fogja, mit kell csinálni ilyen esetben. Megiir indul futva, csetelvebotolva a Retekutca felé.

— Hát ez miféle karácsonyfa? — kérdi meglepetten Anya. Misi elmondja, mi történt. Anya nem szól, csak a fejét csóválja. És nagyot sóhajt.

— Most mit csináljak? — Misi bűnbánóan szepeg.

— Kis bolondom, elmégy ebéd után a kofa-asszonyhoz és megkérded a méltósága nevét és címét. De ügyes légy, mert azt nem tűrhetem, hogy valaki az én kisfiámról egy pillanatig is azt

higyje: tolvaj.

— Hogy te milyen okos vagy. Anya! És én milyen buta! Hogy ez nem jutott magamnak is eszembe!

Ebéd után Anya elszalad. Buksi és a kulcs látogatóba mennek házmesterekhez, Misi vállára veszi a fát, ujjára akasztja a csomagot és elindul a Szénatérre.

Este lesz lassan, hét óra. Anya hazajön, Buksi a házmesterné ölébe alszik, a kulcs a szegen.

— Mi az, Misi még nincs itthon? — Anya csupa rémület. Kimegy a kapu elé, nézeget. Nincs Misi. Vár. Misi nem jön. Megindul a Szénatér felé. Misi sehol.

Nyolc óra. Anya már a rendőrségre akar szaladni, mikor belép az ajtón Misi. Vállán a karácsonyfa, kezében a csomag. Arca kék a hidegtől, szemei vörösek a sírástól. Leteszi a fát a sarokba és zokogva borul Anya ölébe. Mitörtént?

Kicsi Misi elment a kofaasszonyhoz, de nem találta ott. Várt, nagyon sokáig. Végre megjött az asszonyság jól kinevette és megmondta a méltósága nevét és címét: Mittermayerné, Mar git'körnt 197"z. II. emelet 4. Köszönöm, néni. Misi odament, most már nem volt nehéz megtalálni. Becsengetett. Nem jött senki ajtót nyitni. Csen getelt még egyszer... még kétszer.. még háromszor... senki. Úgy látszik, limesének otthon. No jó, majd csak ha zajön a méltósága, várjuk meg a kapu előtt. Misi várt. Nem tudja meddig, csak sötét lett közben, össze'vissza fázott, már nem használt a topogás sem. a karcsapkodás sem, ahogy a taxisoffő" röktől látta az utcájuk sarkán. A bará tok tornyában már harangoznak... a méltósága még mindig nem jön. Istenem. .. sötét este van. Anya vár otthon és nem tudja, mi történt véli:.

A többit már tudjuk.

— Kis bolondom, hát miért nem hagytad a fát és a csomagot a ház mesternél a méltósága nevén?

Misi lehajtja a fejét:- 24 -