Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-10-01 / 10-12. szám
AZ ÁLLHATATOS KARÁCSONYFA Kicsi Misi nem tudja, mit csináljon az idejével. A karácsonyi szünidő első napja van, jó, hideg téli idő, de hó nincsen. Hiszen ha volna! Most ott csúszkálhatna pajtásaival a Pasaréten, hólabdázhatna, ... a Szameknek ródlija is van. Dehát nincs hó, ahhoz pedig nincs kedve Misinek, hogy céltalanul lógjon az utcán a fiúkkal, sohasem szerette az ilyen utcagyerektempókat. Ahhoz, persze még kevesebb kedve van, hogy itthon maradjon a sötét udvari lakásban, ahol még olvasni sem lehet, mert Anya szigorúan megtiltotta, hogy villanyt gyújtson. Kicsi Misi nagyon jól tudja, miből élnek ők, Anya, ó és Buksi, aki hároméves. Mások, lehet, abból élnek, amit költenek. Ök abból élnek, amit spórolnak. Kicsi Misi hiába hétéves csak, jól tudja, milyen nehéz az élet. Hát szóval; villanyt gyújtani fiatal. Maradna egyetlen megoldás: Buksival játszani. De azt még Anya sem kívánhatja tőle, hogy második elemista létére órákig eljátszadozzék egy hároméves gyerekkel. Mit csináljon hát? Kicsi Misi nem esett a feje lágyára. Eszébe jut hogy holnapután karácsonyeste, ilyenkor a kirakatok tele vannak a leggyönyörűbb holmival, ö bizony elmegy bevásárolni. Az, hogy "bevásárolni“, Misinél persze egészen mást je’ent, mint a gazdag gyerekeknél. Az, hogy “bevásárolni“, Misinél azt jelenti, hogy szépen, lassan, nyugodtan és bizonyos előkelő fölénnyel végigsétál az utcán, megáll a kirakatoknál és válogat. Ezt veszem majd Anyának karácsonyra^ ha gazdag leszek. Ezt veszem Buksinak, Ezt. . igen, ezt... magamnak veszem meg. Szinte roskadozik a képzelt ajánlékok súlya alatt, mire az ilyen bevásárlásokról hazatér és még este az agyban, elalvás előtt is sorra veszi: írta: FÓTHY JÁNOS mit vett Anyának, Buksinak, önmagának. .. Istenem, de jó is volna!... Hát szóval, bevásárolni megy. Karácsonyfa is kellene, mert Anya valami olyasfélét mondott, hogy bizony nem tudja: lesz-e az idén pár pengője karácsonyfára. De a Szénatéren olyan szépeket látni, legalább az ő saját módján’ hadd vásáro’jon be karácsonyfát is, — nem igaz? Anya csak délben jön haza a varrásból gyorsan megfőzi a kis ebédet, még gyorsabban elfogyasztják és szegényke már rohan is vissza a varrógéphez. “Örüljünk, hogy így van“, — mondogatja Anya, de Kicsi Misi sokat gondolkozik rajta, miért kell ennek különösebben örülni? Most még csak tíz óra lehet, kerek két órája marad a bevásárlásra. Felöltözteti Buksit, kézenfogja, lezárja a lakást, — Buksit is, a kulcsot is leadja a házmesteréknél. Közben elégedetten konstatálja, hogy ilyenformán mindenki jól jár. Ő maga elmehet hazulról, a házmesterek imádják Buksit és boldogok, ha náluk lehet, Buksi pedig csokoládés tejbegrizt kap tízóraira. — Kezitcsókolom — mondja a háziuesternéninek, miután Buksit a kulcscsal együtt leadta, és elszalad. Istenem, a Széna-tér, karácsony előtti napokban! Mintha a Hűvösvölgy íándult volna be a házak közé, zöld az egész tér, zöld és fenyőillatú. És mennyi ember, micsoda forgalom! Kicsi Misi zsebredugott kézzel ődöng a jövevény fenyőerdőben, alaposan szemügyre véve minden egyes fát. Kicsi Misi válogatós természetű. Ez túl magas, ez túl alacsony. Ennek nincs meg az a bizonyos szép formája, ez meg túl sűrű... ha feldíszítik, olyan lesz, mint a háziúr, kis pocakos úriember akinek a hasán, tömzsi ujjain csak úgy szikrázik a sok aranylánc,- 22 -
