Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-10-01 / 10-12. szám
ESALQ Ez a talányos szó semmi más, mint az “Esccla Superior de Agronomia Luíz de Queiroz” gazdasági főiskola kezdőbetűinek az összege. De nem mindenki számára talány ez a szó. Van egy város Brazíliában, Säo Paulo ál' lamban, ahol minden lélek ismeri azt. Piracicaba ez a város. Bár néhány kilométer távolságra feküsznek eg у mástól, mint két elővigyázatos test,' vér, a város és az iskola egy szétvá' laszthatatlan egészet képeznek. Hoszszú évtizedeken át küldte a város fiait &z iskola fa'ai közé biztosítva mindig elég nagy létszámot az iskola fejlődé' séhez. Ez utóbbi viszont fellendítek te a város életét, növelte gazdasági és kulturális jelentőségét, anyagi és köz' iekedési előnyöket biztosított számára. Mindez, egy ember vetésének a gyümölcse, egy áldozni tudó, erős aka' ratú, alkotni vágyó és embertársát sze' rető úttörő álmainak a megvalósulása. Luíz Vicente de Souza Queiroz 1849, június 12-én született Säo Paulóban. Előkelő családból származó, örökösö' désénél fogva jómódú ember volt. Apjától öröklött birtokán gyapott ül' tetvényt és szövőgyárat létesített, ami az első volt Säo Paulo államban és amivel tekintélyes vagyont szerzett. Az alkotni vágyás és pénze valamiké" pen való hasznosításának gondolata nem hagyták nyugton $ elhatározta, hogy berendez egy gazdasági iskolát. Beutazta Európát és végigtanulmá" r.yozta az ottani gazdasági intéz«' teket. Ugyancsak bejárta Észak Amerikát is. Végül visszajött Braziliába és 1889"ben nekifogott a nagy műnek. Nagy mű volt, mert Brazília első gazdasági iskolájáról volt szó. és mert az irigyek és ellenségeskedők minden lehető akadályt eléje gördítettek. Az áUamtól sem kapott segítséget és nagy tőkés testvérei bolondnak nevezték. Csökönyös kitartással vezette a mun' kát az akkori “Fazenda Säo Joäo da Montanha” területén, ami 136 alquei" res — területet ölelt át. Külföldről ho' zatott mérnököket. Kétszáz munkás sü rgött 'forgott az építkezések1 körül. Tőkéje nem volt elegendő, a felesége segítségével ügyes, de kalandos vál' lalkozások által növelte azt. Felesége nem tudta gyermekkel megajándékoz" ni, de annál nagyobb, lemondásokat elfogadó, odaadó segítőtársa volt. Fel' jegyezték róla, hogy követte férjét a munkák színhelyére, otthagyván gyö" nyom városi villájukat, és saját maga főzött a munkások számára. 1982 május 11'én az Állam megszavazott egy tervet 10 gazdasági in" tézet felállítására, ugyanabban az év ben, amikor megtagadott minden se" gítséget Luíz de Queiroz'nak, aki saját tőkéjét áldozta fel álmai megváló' sításáért. Látva az állam magatartá" sát, Luíz de Queiroz, elkeseredésében inkább lemondott arról, hogy saját maga résztvegyen az iskola felépíté" sében és az egész területet, az elkezdett munkákat, terveket, mindent az államnak adományozott azzal a feltétellel, hogy ha tíz éven belül nem
