Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6-8. szám

zsef. X. Pius pápa — első ténykedése a magyar apostoli király egyházi jelle­gének — “mint elavult privilégiumnak” - a megszüntetése volt. (*) IV. A negyedik századforduló a magyar nemzetet történelme egyik mély pont­ján érte. Az összes cs. k. várbörtönök: Josefstadt. Kufstein, Arad, Lipótvár, Olmütz, Gratz, Pétervárad, meg a II. ENDRE KORONÁZÁSA (Bécsi képes krónika) többi, zsúfolásig megtöltve a legjobb hazafiakkal, akiknek más részük vesztő­helyeken pusztult, vagy száműzetésben tengődik. A bakó még csak most kez­di magát kipihenni — a császári esküvő óta szabadságon van, de helyette Bach Sándor, mindenható rendőrminiszter rendőrkopói és zsandárai légiójával gon­doskodik róla, hogy a szüntelen zak­latás és hajsza kín-keservessé tegye az itthoni életet. Európa politikai levegő­je telítve van feszültséggel: most szá-Tehát, amit XIII. Kelemen pápa “ex cathedra” kiadott bullájával a magyar nemzetnek egy nagy jelentőségű cselekedetére való megemlékezéséül felelevenített, a jogcímnek X. Pius, jogi ré­szét megszüntetve azt alakati elemétől fosztot­ta meg és így az apostoli király ettőlfogva üres, jelentés nélküli cím maradt. Nem e cikk hi­vatott állást foglalni a “pápai csalhatatlanság” dogmájában, de ezt már VII. Gergely pápa (1073- 85) a “Dictatus” című munkájában kimondotta és a XXI. Vatikáni Zsinat 1870. julius 18-án 547 szavazattal kettő ellenében csupán csak meg­­erősitette. így az “elévülés” körül valahol mégis csak valakinek — ex catherda — tévednie kellett. (* )• A reverzális harcok átka zúdult a ma­gyarságra, mióta a Magyar Nemzet jus piaceti jogát nem gyakorolja. (A szerk.)'" mo'ják fel az orosz-török háborút. Eu­rópa vajúdik; új fejedelemségek szület­nek: a dunai fejedelemségek. Itáliát sa­ját problémája foglalja le: az “Italia Unitá”. A Szent Székben ugyan haladó szellemű pápa ül, IX. Pius — de állam­titkára: Antonelli bíboros, egy Machia­­veliszerű vérmérsékletű, középkori gon­­dolkozású politikus, a Római Egyház minden erőtartalékát az Egyházi Ál­lam megmentésére fordítja. A magyar ügyekbe már csak azért sem avatkozik bele mivel csak most kötött konkordá­tumot Ferenc József császárral egyik elődje, II. József c ászár által kiadott Ratio Educationis című rendelet eltör­lésével kapcsolatban az Egyháznak a nevelő hatáskörét korlátozó egyéb tör­vények és rendeletek hatálytalanításá­ra. Ezt pedig a császár bármikor meg­gondolhatja és visszavonhatja, eként te­hát ninc:en értelme érzelmi szempon­tok miatt az eredményeket kockára vetni. V. Most értünk az ötödik százdaforduló ádventjéhez, amikor a pusztulás szélén állunk. Soha ily mély ponton nem vol­tunk. A nemléttől alig választ el ben­nünket valami. Soha sem voltunk még ennyire ráutalva, hogy minden erőn­ket, összeszedjük, izmainkat inunksza­­kadtáig megfeszít ük, agysejtjeink min­den szellemi képességét összpontosít­suk, mint ma. Örvény mélyén kavar­­gunk. Soha mélyebbről nem szállt ki­állásunk az Égre: De- profundis excla­mamus Tibi Domine! És mégis büsz­kén valljuk, hogy az erélyeink sodor­tak ide! Mi résztvettünk — nem is egvízben — egy yyőztes hatalmi csoportosulás elleni háborúban, mert a becsületünk, a második alkalommal pedig a hitünk nem engedte, hogy másként cseleked­jünk. Az el ő viláeháborút semmiképen sem tudiuk és akkor sem tudtuk a mi ügyünknek tekinteni. Ebből a háború­ból csak vesztességgel kerülhettünk ki még győzelem esetén is, amennyiben számunkra minden terület- és lakosság­­gyarapodás halálos veszedelmet jelentett:

Next

/
Thumbnails
Contents