Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6-8. szám

Azonban hatalmát nem a császárok valame yikétől kérte, amint az abban a korban szokás volt és nem is alattvalóitól. Azt önmagából merítette: jogát Árpád vezér vére adta hozzá. Független nép uralkodója nem kérdi, milyen címen illejti meg? Olyat visel, amit szűk égesnek talál és amilyet jónak lát. Ő és korabeli uralkodótársai hittek isteni elhivatottságukban és népük Isten kegyelméből valóknak tartotta őket.

SZENT LÁSZLÓ, TRÓNRALÉPÉSE

(Bécsi képes krónika)

A pápai hatalom ebben az időben alig ért túl a templomok küszöbén. Akkor még a pápát Róma főnemessége választotta, olykor a köznép is. Ilyenkor mindig erőszakos és durva körülmények között. Az előd ezúttal többnyire linchelésszerüen véegzte be fényes földi pályafutását; ritkábban börtönben: az

Angyalvárban. A “felháborodott közvélemény’’-'пек nevezett ellenpárt azután a maga jelöltjét diadalmenetben kísérte és új Pontifex Maximusként emelte a Szentszékbe. Nem egyszer a császár jelölte ki Róma püspökét, ami akkoriban a pápa címe volt és csapta

el, amikor neki nem felelt meg. Csak 1059-ben rendezte a Lateráni Zsinat a pápaválasztást és utalta a bíborosok vállasztó kollégiumára, amely ebben az időben 7 tagból állott.

II. Szilveszter pápa, — Aurilac Gerebert, — akitől István király a királyi koronát kapta, az első francia származású pápa, a császár egykori nevelője, nemcsupán magas párttogója segítségével került egyházfejedelmi székébe, hanem korának valóban egyik legkiválóbb tudósa volt, aki korát messze túlhaladó mennyiségtani, fizikai és filozófiai tudását a kordobai, meg a salamancai arab főiskolákban szerezte. Az arab számok rendszeresítésével megnyitotta a felsőbb mennyiségtan számára az útat Európában. Ő találta fel az órát is. Ő volt az eJ,ső 'komoly egyházreformátorok egyike, aki a symoniát (*) az Egyház leggonoszabb ellenségének tekintette. Alacsony származása a pápai trón magaslatán azt az előnyt biztosította szálasára, hogy saját tapasztalataiból ismerte a kor napi problémáit és emberismeretre tett szert. Ez a nagy távlatokban gondolkozó pápa bizonyára helyesen ítélte meg a kora felsőbb társadalmi rétegeinek gondolkozását is, és bizonyára tudatosan kerülte, hogy egy újkeresztyén uralkodóban felbuzdult jószándékot a hatalmi elsőség vitatásával lehűtse és annak lelke mélyén kialvóban lévő pogány parazsat ezáltal lángralobbantsa. Annál kevésbbé vetette volna kockára ezzel az akkor még nem is létezett világi hatalom féltésével egy veszedelmes hírű és szilaj erkölcsű nép megkeresztelkedését. Amikor tehát István király Ascherik apátot, a kijelölt bácsi érseket, Rómába küldötte, hogy az Egyház szervező munkájához szükséges kánonjogi meghatalmazásokat hozza magával, ott nagyon szíves fogadtatásra talált ésr nemcsak a kért alaki szükségleteket kapta meg, hanem az “apostoli király” címével koronát és apostoli kettős keresztet hozott István királynak.

(*) Simonia, az egyházi állásokkal, Illetve a lelki értékekkel való üzérkedés. (Csel. 8:17-24.)

(A szerk.)- 10