Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6-8. szám

A KENYÉR ÉS A BOR MISZTÉRIUMA

IRTA: DR. VICTOR JÁNOS

Jertek, jó öreg szolgák, kenyér és bor, hadd nézzek szembe veletek! Régi ismerősök vagytok. Nem kellett sok évig iskolába járnom, sem sok könyvet átbúvárolnom, hogy megtudjam: ti is vagytok a világon. Kora gyermekségem óta hozzátartoztatok világomhoz és veletek együtt nőttem fel. Amióta az emlékezetemet bírom, egyikőtök ott volt a mindennapi étkezésnél, a másikótok meg ha nem is valami gyakran, de ünnepélyesebb alkalmakkor megszokott járuléka volt a vendég vagy a nap tiszteletére dúsabban megterülő asztalnak.

Nem tellett bele sok idő, azt is megértettem, hogy nem csak étel és ital vagytok, amelyeket a test vesz magához, hanem van ennél magasabb szolgálatotok is. Szavatok is van, amelyet lélekkel kell felfogni. S ezért méltatlanul bánik veletek az, aki nem figyel reátok a leikével. Úgy illik, hogy mindig hálaadással nyúljon hozzátok az ember. Az asztali imádság, amely felszáll a lelkűnkből, mielőtt élnénk veletek, nem valami magyarázatra szoruló különcködés. Ellenkezőeg: annak kell restelkednie és mentegetődznie, akinek a lelke úgy eltompult, hogy láttatokra nem indul meg imádságra és tisztára testi ügynek tekinti a veletek való foglalatosságát.

Mert üzenetet hoztok, s aki megérti, eltelik tőle áhítattal. Követek vagytok és hírül hozzátok, hogy Valakinek, az örök jóságnak gondja van ránk. Hosszú út van mögöttetek. Sok ember kezén át érkeztek hozzánk, s azok orcájuk verítékével szántották a búzatermő földet, perzselő nap hevében művelték a szőllőtermő hegyoldalt, aztán meg napestig sok-sokféle más fáradságos munkát végeztek, amíg végül asztalunkon megjelenhettetek, mint kenyér és bor. S ez az utatoknak még csak a rövidebb vége. Mi minden van még e mögött! Jöttök a történetnek hosszú évezredein át, amelyekben az emberi művelődés megtanulta megismerni a természet ajándékait, céltudatos termesztés alá fogni a bennük kínálkozó erőket és elterjeszteni a föld kerekségén mindennüvé a jótéteményüket, amerre csak ember lakik. S még ezen is túl: egy egész teremtett világnak kellett megszületnie a ti kedvetekért! A föld kérgét borító talajnak elő kellett állania a maga jól felszerelt vegykonyhájával, hogy annak anyaga beleépülhessen búzába, szőllőbe. Éghajlati viszonyoknak, szelek és felhők járásának, évszakok rendjének kellett kialakulnia, hogy lehessen vetni és aratni, plántálni és szüretelni. Egy egész naprendszernek kellett megszületnie, hogy onnan felülről alááradhasson az áldott fény, amely itt lent életre csókolhassa, megérlelhesse, acélossá és ízessé nevelhesse a ti terméseteket!

Egyszóval, némán és hangos szóval beszéltek arról, hogy ez az egész világ, természet és emberi élet, amelybe bele vagyunk állítva, megfoghatatlan bonyolultságában egyetlen titokzatos nagy üzem, amely érettünk van és nekünk dolgozik. Bizonyságot tesztek róla, hogy nem sivatagban vergődünk, amelynek magányos csendjében csak démonok kárörvendő kuncogása kísérné küzdelmes vándorlásunkat, hanem atyai örökségünk földjein járunk, ahol olyan gazdálkodás folyik, amely minket akar ellátni. Hirdetitek, hogy ha nekünk vannak szükségeink, éhezünk és szomjazunk, — nem kell kielégítetlenül elpusz- 4 -