Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6-8. szám
tu1 mink. És nem is csak kenyér terem, hogy éhen ne vesszünk, még fölös gondoskodás is van: bor is terem, hogy a feltétlenül szükségesen túl is legyen életünknek íze és színt, örömöt és bőséget adó kiteljesedése! S ugyanakkor milyen szívhezszólóan beszéltek nekünk rólunk magunkról is. Mert hiszen a szavatok nem válogat köztünk, mindnyájunkat egyformán felkerestek. Asztal és asztal között vannak nagy különbségek és bennük kitetszik, hányféléi szakadozott, egymással milyen keveset törődő és egymás ellen mennyit vétkező tagjai vagyunk a nagy családnak. De ti eszünkbe juttatjátok, hogy mind egy láthatatlan asztal ellátottjai vagyunk. Ugyanarról a csodálatos konyháról élünk. Mindnyájunknak életszükséglete a kenyér és mindnyájunknak ünnepi öröme a bor. Ti a közösséget prédikáljátok nekünk, minden elválasztó ellentétünk ellenére is. Áldott a beszédetek éj áldás a szolgálatotok! És mégsem jól mondom. Legalább is nem mondanék igazat, ha csak ennyit mondanék rólatok. Elhallgatnám a legfontosabbat. Hiszen mindez csak képzelődés volna, — és nem valóság. Nem igaz az, hogy így magatokban ti ilyen ékesszavú követek vagytok. Hogy is történhetnék akkor meg, hogy olyan sok ember mit :em ért a beszédetekből és gyakorta, tán naponta találkozik és él veletek anélkül, hogy Istenre, a mi Atyánkra gondolna, vagy va- X lami közösséget is érezne embertestvéreivel! Nem bennetek van a hiba, persze, hogy nem. A süketség a hibás, amely szavatokat fogadja. De ti azzal szemben tehetetlenek vagytok s maradtok oly sokszor, közönséges étel és ital és semmi egyéb! Meg kell mondanom azt is, hogy miért tudom megérteni az üzeneteteket. Azért, mert nemcsak végtelen távolságokból jöttök, szerte járva ebben a nagy világban. Egyszer valaki rátok tette a kezét és egészen különös, határtzott megbízatással ruházott föl, — s most úgy jöttök hozzám, az Ő nevében. Postásai vagytok az Ur Jézus Krisztusnak, — tudom, ki küldött és kezembe veszlek az Ő emlékezetének asztalánál, — tudom, hogy egyenesen az én címemre hozzátok az Ő üzenetét. Itt vagyok én, Isten szeretete iránt elvakult, másokat szeretni képtelen, nyomorult bűnös, — tele kétséggel és elégedetlenséggel, engedetlenséggel és lázongással sorsom iránt, tele ellenszenvei, irigységgel, engesztelhetetlenséggel testvéreim iránt, — oh hiába zengem a ti szavatok, akármilyen ékesen r\ De általatok Ő szól: bennetek kiábrázolva látom Őt magát amikor felétek nyúlok, lélekben Őt ölelem magamhoz. S akkor megértem, hogy van Atyám, aki soha cserben nem hagy, még bűnös voltomban sem, sőt éppen ebben a legnagyobb szükségemben hajol hozzám a legnagyobb gondoskodással, a bűnbocsánat és az üdvösség ajándékával. S ugyanakkor tudom, hogy elszakíthatatlanul egy vagyok az Övéivel, megsiratom mindazt, amivel vétettem ez ellen az egység ellen és megújulok, megtisztulok, hogy hívebben tudjak hozzáigazodni a jövőben minden dolgomban. Hiszen küldetésetek a kereszt tövéből ered. Az 6 megáldoztatása előestéjén indított útnak s azzal bízott meg, hogy arról beszéljetek nekem, — mindegyikőtök a maga nyelvén, testének megtöretéséről, vérének kiontatásáról, egymással versenyezve, eeyütt az Ő hozzám, bűnöshöz kicsorduló, mindhalálig mindenre kész szerelméről. S szavatok által Ő, a megfeszített lép elém, szólít meg engem és adja magát nekem. Ez a süketségembe beleharsanó szó. Ez előtt hallóvá kell lennem ési ezt meg kell értenem. Áldott a ti megszentelt szolgálatotok! Jöjjetek és mondjátok el újra, ami rátok bízatott!- 5 -
