Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6-8. szám

SÁRKÁNY

Most nem a Jelenések könyvében lerajzolt félelmetes sárkányokra gondolok, hanem arra az ártatlan papírsárkányra, amivel suttyó gyerekek szoktak játszani szeles időben. Nyáron láttam sárkányeresztést s amint figyeltem a gyerekeket, néhány nagyon érdekes dolog világosodott meg előttem. Először is azt láttam meg, hogy milyen hasznavehetetlen és unalmas egy valami a sárkány, ha nincs szél. Mindjárt eltörik, mindjárt összeakad, ha szél nélkül akarnak vele játszani. Ekkor jöttem rá arra, hogy milyen pontos képe a sárkány a mi egyházi munkánknak. Ezt is a szél, fuvallat: a Szent Lélek zúgása emeli fel. Enélkül minden egyházi munka, bibliakör, ifjúsági munka, vasárnapi iskola hasznavehetetlen és unalmas valami. (Ján. 3:8).

Láttam azután azt is, hogy ha fúj a szél, akkor meg erős kézre van szükség a sárkány zsinórjának a szorításához, mert különben kikapja a szél a gyerek kezéből az egészet és akkor a sárkány nem feljebb száll, hanem megbillen és lezuhan a földre. Ez arra tanított meg, hogy ha emeli is a Szent Lélek a mi munkánkat, vigyáznunk kell, hogy minél erősebb a szent fuvallat, annál biztosabb kézzel fogjuk a “sárkány”-t, mert ha kiengedjük a kezünkből, akkor lezuhan és összetörik minden.

De megfigyeltem még azt is, hogy amikor nem fújt a szél, akkor a gyerekek úgy akartak játszani, hogy kezükbe fogták a sárkány zsinórját és elkezdtek gvorsan futni. Ilyen módon a sárkány valóban kissé felemelkedett, de csak egy pillanatra s amikor a gyerek ziháló tüdővel, kimerültén megállt, azonnal leesett a sárkány is. Ebből az világosodott meg előttem, hogyan szoktunk mi cselekedni akkor, ha a Szent Lélek nem emeli a munkánkat. Ilyenkor elkezdünk erőlködni, lótni-futni és reklámot csinálni s valóban: valami mozgásféle látszik is a munkánk nyomán. Mihelyt azonban ziháló tüdővel kimerültén megállunk egy pillanatra, azonnal összeesik a munkánk. (Zakariás 4:6).

Farkas József- 3 -