Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

Egyszer a Sadek fiúkkal egy csere­üzletet csináltam. Néhány méter mo­zifilmet elcseréltem egy szépen meg­szerkesztett kis ágyúért. Nagyon büsz­ke voltam erre az ágyúra, három vízve­zeték csőből volt összeszerkesztve és ólomból öntött forgatható talpon moz­gott. Meglehetett tölteni puskaporral és egy megmelegített dróttal kellett el­sütni. Befestettem szép zöld színre, hogy jól mutasson. Aztán gyártottam hozzá puskaport is. A Iőeredmények­­kel azonban nem voltam megelégedve, sohasem durrant elég nagyot. Hogy ezen a bajon segítsek, Somosy Laci ba­rátom, közreműködésével szereztem egy valódi katonai töltényt, amit nagy titok­ban széjjelszedtem, és így végre volt valódi lőporom. Áhítattal töltöttem bele az ágyú csö­vébe lefojtva jó nedves ronggyal és a végén még egy fadugót is belenyom­tam. Dobogó szívvel és visszafojtott lélekzettel dugtam a gyujtólukba a gyertyán megtiizesített drótot. Egy bor­zalmas dörrenés, ablaküvegcsörömpölés, cseléd sikoltás, a szomszédban az Ethey Laciék vizslakutyája iszonyúan vonítani kezdett, mintha a világ végét érezte volna. Kinyitottam szemeimet. A dél­ceg ágyú nem volt sehol, talpastól csö­vestől nyomtalanul eltűnt. Helyette a földön összetörve és szétfolyva hevert az ablakból leesett uborkás üveg. A Zsófi cselédünk ijjedttben leejtette az éppen eltörölt tányérokat, amiket a szekrénybe készült berakni. Édesapám rendelője tele volt betegekkel s mivel a 3 emeletes lépcsőház hatványozva adta vissza a dörrenést, mindenki ijedten hanyatt-homlok menekült a földszintre és ki a házból. Apám előbb megdorgált, de kék szemeiből a jóság sugárzott s aztán csak annyit mondott “Hála Isten­­nek, hogy semmi bajod nem történt”. Néhány nap múlva megtalálta harmadik szomszédunk, az Alföldi bácsi, kertjében a felismerhetetlenségig szétrobbant ágyúmat és visszadta jó apámnak. Erről a hőstettemről a napi lapok is megemlékeztek, amire én igen büsz­ke voltam, gyermekfejjel. “Felrobbant az Urania mozi — pokolgép az egyházté­ren” — írták nagy betűkkel az első olda­lon. Szegény apámnak sok szemre­hányást tettek a ház lakói, a háziúr fel akart mondani, a felettünk lakó Ham­­merstädt zongora tanár 2 napig nem zongorázott reggeltől esteiig ami csak akkor történt meg, ha beteg volt vagy utazott. A Darabos utca sarki fűszeres, a Mandel Ignácz, soron kívül felküldte másnap a fűszer számlát, jóval a hó vége előtt — ami biztos, az biztos — jelszóval. Őszintén bevallom, hogy gyermekko­romban sok rossz fát tettem a tűzre, de az Úr Isten nagyon szerethetett, mert soha semmi bajom nem történt. 1914 Julius. Délután a moziban voltunk egy gyermek előadáson, a film egyszercsak félbeszakadt és egy iősibb katonatiszt felment a színpadra és hangosan ezt mondotta: “Most menjen mindenki szép rendben haza, mert kitört a háború és holnap ne menjen senki sem iskolába”. Ennek persze mi gyermek-fejjel nagyon örültünk. Néhány nap múlva megin­dultak a csapatok a kaszárnyákból a nagyállomás felé. Nemzeti színű lobo­gókkal; fel virágozva zenére meneteltek, mellettük síró és jajgató feleségük, gyer­mekeik és hozzátartozóik kísérték őket. Mindezt gyermek ésszel még nem tudtam felfogni, csak akkor amikor édesapámat is elszólította a Haza tő­lünk, akkor kezdtem gondolkozni jó apám szavain: “Hála Istennek hogy té­ged megtartott nekünk”. Imádkoztunk érte, értük és sokat haza is vezerelt, köz­tük jó apámat is. Ettől az időtől kezdve az Isten út­jain kezdtem járni. Naponta találkoz­tam és beszéltem vele s milyen sokszor már azóta megnyilatkozott nekem. 1919 Az első világháború elmúlt s után­­na jött a forradalom. Az ördög kisza­badult ketrecéből és össze akarta törni még azt is, amit a háború megkímélt. A megcsonkított nemzet testéből a lelket is ki akarta ölni,. Démoni segédjeivel mámorosán öntözte, itatta a szentelt földünket véreink vérével. Ezrek és- 28 -

Next

/
Thumbnails
Contents