Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
Egyszer a Sadek fiúkkal egy csereüzletet csináltam. Néhány méter mozifilmet elcseréltem egy szépen megszerkesztett kis ágyúért. Nagyon büszke voltam erre az ágyúra, három vízvezeték csőből volt összeszerkesztve és ólomból öntött forgatható talpon mozgott. Meglehetett tölteni puskaporral és egy megmelegített dróttal kellett elsütni. Befestettem szép zöld színre, hogy jól mutasson. Aztán gyártottam hozzá puskaport is. A Iőeredményekkel azonban nem voltam megelégedve, sohasem durrant elég nagyot. Hogy ezen a bajon segítsek, Somosy Laci barátom, közreműködésével szereztem egy valódi katonai töltényt, amit nagy titokban széjjelszedtem, és így végre volt valódi lőporom. Áhítattal töltöttem bele az ágyú csövébe lefojtva jó nedves ronggyal és a végén még egy fadugót is belenyomtam. Dobogó szívvel és visszafojtott lélekzettel dugtam a gyujtólukba a gyertyán megtiizesített drótot. Egy borzalmas dörrenés, ablaküvegcsörömpölés, cseléd sikoltás, a szomszédban az Ethey Laciék vizslakutyája iszonyúan vonítani kezdett, mintha a világ végét érezte volna. Kinyitottam szemeimet. A délceg ágyú nem volt sehol, talpastól csövestől nyomtalanul eltűnt. Helyette a földön összetörve és szétfolyva hevert az ablakból leesett uborkás üveg. A Zsófi cselédünk ijjedttben leejtette az éppen eltörölt tányérokat, amiket a szekrénybe készült berakni. Édesapám rendelője tele volt betegekkel s mivel a 3 emeletes lépcsőház hatványozva adta vissza a dörrenést, mindenki ijedten hanyatt-homlok menekült a földszintre és ki a házból. Apám előbb megdorgált, de kék szemeiből a jóság sugárzott s aztán csak annyit mondott “Hála Istennek, hogy semmi bajod nem történt”. Néhány nap múlva megtalálta harmadik szomszédunk, az Alföldi bácsi, kertjében a felismerhetetlenségig szétrobbant ágyúmat és visszadta jó apámnak. Erről a hőstettemről a napi lapok is megemlékeztek, amire én igen büszke voltam, gyermekfejjel. “Felrobbant az Urania mozi — pokolgép az egyháztéren” — írták nagy betűkkel az első oldalon. Szegény apámnak sok szemrehányást tettek a ház lakói, a háziúr fel akart mondani, a felettünk lakó Hammerstädt zongora tanár 2 napig nem zongorázott reggeltől esteiig ami csak akkor történt meg, ha beteg volt vagy utazott. A Darabos utca sarki fűszeres, a Mandel Ignácz, soron kívül felküldte másnap a fűszer számlát, jóval a hó vége előtt — ami biztos, az biztos — jelszóval. Őszintén bevallom, hogy gyermekkoromban sok rossz fát tettem a tűzre, de az Úr Isten nagyon szerethetett, mert soha semmi bajom nem történt. 1914 Julius. Délután a moziban voltunk egy gyermek előadáson, a film egyszercsak félbeszakadt és egy iősibb katonatiszt felment a színpadra és hangosan ezt mondotta: “Most menjen mindenki szép rendben haza, mert kitört a háború és holnap ne menjen senki sem iskolába”. Ennek persze mi gyermek-fejjel nagyon örültünk. Néhány nap múlva megindultak a csapatok a kaszárnyákból a nagyállomás felé. Nemzeti színű lobogókkal; fel virágozva zenére meneteltek, mellettük síró és jajgató feleségük, gyermekeik és hozzátartozóik kísérték őket. Mindezt gyermek ésszel még nem tudtam felfogni, csak akkor amikor édesapámat is elszólította a Haza tőlünk, akkor kezdtem gondolkozni jó apám szavain: “Hála Istennek hogy téged megtartott nekünk”. Imádkoztunk érte, értük és sokat haza is vezerelt, köztük jó apámat is. Ettől az időtől kezdve az Isten útjain kezdtem járni. Naponta találkoztam és beszéltem vele s milyen sokszor már azóta megnyilatkozott nekem. 1919 Az első világháború elmúlt s utánna jött a forradalom. Az ördög kiszabadult ketrecéből és össze akarta törni még azt is, amit a háború megkímélt. A megcsonkított nemzet testéből a lelket is ki akarta ölni,. Démoni segédjeivel mámorosán öntözte, itatta a szentelt földünket véreink vérével. Ezrek és- 28 -
