Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
Ahelyett kiallott a kapuba s minden érkező parittyási fiúnak elmondta, mi történt. , És Zsuzsikát sorra meglocsolta minden fiú. G^lambosi, parittyási, tojás nélkül is. De Marosának ottvesztek a hímes tojásai az egész szakajtóval, senki se nyitott rá ajtót. Délfelé három cigányrajkó mégis bement hozzájuk. A Marcsa anyja mérgében nekik adta az egész szakajtókosár hímes tojást. De Marcsa utánuk ment és mind visszavette tőlük. Még ezektől is eh irigyelte. Nem is nézett többet feléje még a cigány pur gyé sem. Oflőricz Zóigmoncl Szivárvány A szivárvány az emberélet képe. Fényes színekkel ível a magasba és színesen hull vissza is a mélybe... Bíborszínűek a hatalmivágyak, a hiúság, a rangok víziói: uralni minden élőlényt és tárgyat... Pirosak a szertelen rajongások, a nagy szerelmek, égő szenvedélyek, a vér, a lázak és a lázadások... Narancssárga az élet édes nedve, a sok vidám valóra vált kívánság, a mámor és a boldog ember kedve... Az aranyszín az erő mozgatója, az alkotások legszebb ékessége s a gyenge lelkek bűnrecsábitója... Zöldszínűek a biztató remények, a türelem, a nyugalom, a béke, az egyensúly s a csendes pihenések. • • Kékek az álmok, mint a lidércfények, nagy távlatokban halványuló célok s a még messzebb elérhetetlenségek... Lila a bánat és a bágyadt sóhaj, a méla gyász, a lélek szenvedése és mind a sok sok nemteljesült óhaj... A vászon mindig sötétszürke pára, gomolygó felhő, alaktalan káosz és az ecset a nap fényes sugára... BÓNIS LÁSZLÓ- 26 -
