Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
— No, ide bemegyünk, — szólt oda öccseinek s már be is lépett a rácsos kis kapun.. Beállított a pitvarba, onnan a szobába. Megállották egymás mellett az ajtóban szépen, azzal Pesta rákezdte jó hangosan: Ma nyílt meg az égnek ragyogó kebele, Ma szállt le a földre az égnek szelleme, Megtörte a hálált a földnek porában, Dicsőságet szerzett az ég tárházában... Mondta ő a jó hosszú verset szorgalmasan végig, de azért közben furtonfurt szerteszét nézelődött, hátha meglátná akit keres. Nem látta sehol Zsuzsikát. Volt ott nagyobb lány is, kisebb is, csak ő nem volt sehol. Már az öccse is elmondta a maga versét: Locsolódni jöttem, rózsavizet hoztam... Vigyázzatok lányok, megöntelek mostan... Még a legkisebb is elsorolta, hogy: Én kis Múzsa Gyenge rúzsa, Nem jártam még Eskolába, Mégis tudom azt az egyet, Hogy a Jézus ma született. Szívemből kívánom, A garast elvárom. Pesta csak akkor neszeit fel, mikor hatalmas kacagással fogadták a kis öccse versét a háziak. Ő is akkor vette észre, hogy a kis bölcs a karácsonyi rigmust mondta el kétségbeesésében. Restelkedett szörnyen, rá is mordult, de a házigazda vállára veregetett a pironkodó kicsi fiúnak. — Jól van öcskös, legalább tudom, miért van két ünnepünk. Tegnap meghalt a Jézus, ma újra megszületett. Ezért a versért két hímest kapsz... No, hol az a lány a hímessel? Pesta is ezt várta nagyon. Ekkor nagy dolog történt. Az oldalszoba ajtaja kinyílt és megjelent a küszöbön Zsuzsika, torkaszakadtából visítva — Mi baj, mi baj! — ijedt meg mindenki. — Valaki összetörte a hímeseket! — rebegte Zsuzsa, szinte fulokolva a zokogástól — Ki volt az, ki tette azt! — kiabált haragosan apja, anyja. Ki volt az? Ki tette azt? Hát ki más, mint Marcsa, Tót Marcsa. Tegnap este itt volt a kis rossz s elpanaszkodta, mi történt vele Parittyáson. Aztán eldicsekedte, hogy azért az ő anyja mégis egy egész kosár tojást hímez neki. Megbámulta, megdicsérte, megirigyelte a Zsuzsika tojásait, s ő volt, ki más lett volna, hogy mikor eltették, magába beszökött a kamrába s mindet összetörte. Pesta csak nézte, nézte, hogy sír Zsuzsika, egyszer odalépett hozzá: — Ne sírj, Zsuzsi, lesz még hímes tojás! Ne félj, mert téged meglocsol minden parittyási fiú anélkül is, de annak a szeplősnek senki se lép be a kapuján. Ezt én mondom, Korczos Pesta. Én la! Zsuzsi egyszerre felnézett. — Hát te vagy a! Hiszen a tojásod megvan Azt én jó helyre tettem. Odalépett az öreg ruhaszekrényhez, kivett a szépen rakott cifra szőttesek közül három gyönyörű hímes tojást és odaadta mind a hármat Pestának. Ezt ő már tegnap jókor elkészítette, hogy valamikép el ne cserélje másnak. Pesta ránézett Zsuzsira, melegen, csak úgy sütött a szeme Azután azt mondta: — Ügyi hogy megismertelek. Ügyi hogy te nem ismertél meg? Zsuzsika megrántotta a vállát, kacagva. Olyan furcsa volt így. A szempilláján könny csillogott, de a hamis kis szája már nevetett. Mintha már nem is sajnálta vón az összetört tojásokat. Az öregek, az apjuk, meg az anyjuk, összenéztek és szeretettel paskolták meg a két gyerek hátát. A két kisebb Korczos-fiú egyenesen ott is maradt a házban, mert Pesta kimondta, hogy bizony ő nem megy tovább locsolódni.- 25 -
