Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
— Na lám, milyen jó dolga van a szeplősnek. Mingyán hímes tojást visz haza. Másik azt mondta: — Ne félj szeplős, úgy se locsol meg téged senki. Marosa keservesen sírva ment viszsza az alvégről az egész falu szemeláttára a szomorú tojásos kosárral.- III -Feltetszett hímes Husvét hajnala. A parittyási fiúk kiugráltak az ágyból s egybe hozzá fogtak öltözni. Most nem lustálkodtak szurtosan, murcosan a kuckóban. Zaklatták erősen édes szüléjüket, hogy öltöztesse már őket. Adja elé a vasárnapló ruhát, a csipkés kis kendőt, a darutollat a kalap mellé. De az öreganyjuk előbb rájuk zörgött: — Nem addig, míg olyan fényes nem lesz a sok apró sáros csizma, mint a Salamon orcája. A zsivajgásban úgy sem lehet aludni, hát a gazda is mind felneszeit s apai szeretettel nézte csemetéit, hogy készülődnek. A türelmetlen és ügyetlen kis kezekből kivették apám-uramék a sárbafúlt csizmákat s egy-kettőre tisztába tették őket. Mire igazán kivirított a hajnal virágos kis kertjében a nap rózsája, akkorra rendben haladt egyik raj pulya a másik után Parittyásról Galambosra. Legelői vezetett Korczos Pesta a két testvérével. Szél fújta-fújdogálta pántlikás kalapját és pirosra csípte az orcáját. Csengett a sarkantyús csizma, a gyarmati vásárról csak a múlt héten hozta az édesapja. Folyvást azon törte a fejét, hogy látja majd Zsuzsika. Vájjon ráismer-é? Mert ő ráismerne száz lány közt is, ezer közt is. De a galambosi lányok sem aludtak ám délig. Mire az első róta fiú beért a faluvégen, nem volt olyan ház, ahol rendbe ne lettek volna a lánykák. Hajukat szépen, feszesen simára fonta az édesanyuk, csakúgy ragyogott a tiszta fehér homlok. Űjmódi ruhájukon libegett-lo- Ibogott a szalag, csipke. S a ház is tiszta volt ám, mintha lánykérők jöttek volna. Korczos Pesta többször is volt már Galamboson, erre kell átmenni az újlaki vásárra, de bizony idáig még nem törő* rött vele, merre laknak Szabados Zsuzsikáék. Ezért nagy gondba volt most. Eltökélte, hogy addig másfelé nem megy, míg őt meg nem locsolja; de megkérdezni restelte, hol laknak. Mitevő legyen most? Csak ment előre, csak ment. Itt-ott fiúk jöttek szembe velük, ezek is rózsavizes üveget szorongattak, locsolódni jártak. Csak lány nem látszott sehol. A lányok odabent várják ilyenkor a kis gavallérokat. Hej, törté-marta Pesta koma a fejét, hogy találjon rá Zsuzsára. Egyszerre csak meglepetve néz fel. A falu közepén egy szép új ház homlokára fel van írva: “Isten segítségével. Építette Szabados Gábor”. — Tyhő, ez lesz az a ház! Ez a Zsuzsika apja. — 24 —
