Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

kis lányoknak, azzal elköszönt tőlük, el- A leánykák pedig sietve tipegtek

hajtatott, azaz, hogy tovább éviekéit előre, piros kendőcskéik messze vintotszekere a sárban. íak a zöld vetések és zöld ^zfaerdők

között.- II -Szabados Zsuzsika volt a vezető.

Ez a bogárszemű csöppség olyan volt, mint a csík. Eleven, mozgékony, szemes, ügyes, csinos, aranyos.

Ő már a múlt esztendőben is volt Parittyáson az igaz, hogy még akkor csak a nénje mellett döcögött, de azért jól megnézett mindent s most csak úgy ömlött belőle a szó, mikor magyarázott:

— Azt mondom nektek lányok, hogy sehonnan sem kérünk tojást, csak ahova maguktól híjnak be.

Marcsa, Tót Marcsa, egy irígyszemű szeplős kis lány, akit az anyja varrt a Zsuzsika nyakába, nyávogó hangon szólalt meg.

— De hát ha sehová se híjnak be?

— Azt csak bízzátok rám.

Borcsa, a kis Kávás Borca, aki a

másik oldalon ment Zsuzsika mellett, szelíd arcú szép kis lányka, bizalommal s csillogó szemmel nézett rá Zsuzsára. Ő is volt már tavaly Parittyáson és tele kosárral ment haza.

Hamar odaértek a falu alá. A kopász fák közül messze csillogott a parittyási torony aranyos bádogteteje.

Ahogy beértek a falu nagy uccá~ jára, Zsuzsika hirtelen rázendített a tojásszedő-nótára:

Tyúkom, tyúkom, kendermagos.

Hány a tojás, káráld ki most,

Tizenkettő, három hijján,

Jaj be kevés, a ház hijján.

Kukurikú, tollas kakas,

Minek olyan üres a kas?

Ha hónapra több nem akad,

Kitekerem a nyakadat.

Úgy visított a Zsuzsika hangja, mint a szél. ,

A kerítéseken belül mindenfelé kiszaladtak a gyerekek s kiabálták:

— Jönnek a galambosi lányok tű' jásszedni!

Innen is, onnan is kiszólt a, gazdasszony: ,

— Hej lányok, kis lányok. Tán nem akartok bejönni?

— Ha híjnak! — vágott rá Zsuzsika— Hászen híjlak!

Arra bementek.

— Ki lyánya vagytok te? Ni hisz ez a Szabados Gábor lyánya, a Zsuzsi.. Hé be megnőttél te pulya. Hát te danoltá? Be jó torkod van. Te kis jérce, nesze három tojás. Három fiam van nekem, az mind meg fog öntözni... Hát ez kicsoda?

Borca szemérmesen felelt:

— Kávás Borca.

— Csak nem a Kávás Péter lyánya?'

— De.

— C. C. Be a nyakunkra nőttök,. csöppségek. Nesze neked is egy pár tojás... Hát ez a kis jószág kinek a cselédje?

Tót Marcsa irigyen sanda szemmel nézett már. Dünnyögve mondta:

— Tót Pál uram lyánya vagyok.

— Ügy? A Tót Pál uramé? No, teged nem híjtalak, de azért nesze itt egy tojás.

Kiválasztotta a szakajtóból a legkisebbet, odaadta neki. Persze, Marcsa szegény nem tudhatta, hogy az ő apja rosszban van Karczosékkal. ahol most vannak. -- 22 -