Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

HÍMES TOJÁSOK-1 -A Tisza partján hosszú töltés nyúlik Parittyás és Galambos között.

Á töltés egyik oldalán messze, messze, ameddig szemmel látni, zöldellő búzatáblák vannak; sehol sincs rajtuk még annyi dimb-dimb sem, amilyen magas a töltés.

A másik oldalon szeszélyesen kanyarog a Tisza, nagy vargabetűket ír. csak tavaszi áradáskor egyenes a medre, mert ilyenkor kiönt s az innenső, meg a túlsó parti töltés közt tengerré árad, amelyből csak a füzesek látszanak ki, mint csupa Robinson-szigetjei.

A töltés alatt a szekérúton olyan sár van, hogy négy ló is alig bírja áthúzni az üres szekeret egyik faluból a másikba, de fent fúj a szél és szépen megszárította az agyagos földet.

Három kis lány vígan tipeg előre a töltés tetején. Piros fejrevaló kendőjük virít, mint a pipacs, fehér babos kék szoknyácskáik libegnek-lobognak a friss szélben, mint a harangvirág a szárán.

Egy úriember ül azon a szekéren, amelyik a sárban éviekéi. Úgyis jól esik a lovaknak, ha egyet fújnak, hát megállítja a szekeret és megszólítja a kis lányokat:

— Hova, hova lányok?

— Jövünk Galambosról, megyünk Parittyásra.

— Ugyan mi jóért?

— Tojásért.

— Miféle tojásért?

A kis lányok összenéznek és elnevetik magukat. Ügy kacagnak, mint három kis gilicemadár.

Hogyne kacagnának. Hát nem furcsákat kérdez ez az úr? Még azt se tudja, miféle tojásért.

Zsuzsika, a legcsintalanabb, megfelel neki.

— Megyünk tojásszedni. Hát nem tudja maga, hogy ma Nagypéntek van?

Az idegen úr mosolyogva rázza a fejét.

— Tudom, hogy Nagypéntek van, de nem tudom, mire nektek a tojás!

A kis lányok újra kacagnak, hangosan, jókedvűen, csúfondárosan.

— Hát nem tudja maga, hogy:

Nagypénteken sokat sírtak,

Sok hímes tojást megírtak?

— Tudom én.

— Nahát nálunk úgy szokás, hogy Nagypénteken összeszedődünk mink kisiskolás lányok és elmegyünk csapatostól a fiús házakhoz fehér tojást szedni. A fehér tojásból hímes tojást csinál nagyanyám, ha majd jönnek Husvét másoűnapján a fiúk locsolódni, abból adunk nekik.

— Ejha, hát ha én elmennék, tán meg nékem is adnátok?

A lánykák még hangosabban kacagtak ezen s integettek piroskendős fejecskéikkel, hogy adnának.

— No még csak azt mondjátok meg, hogy csak a galambosi lányok járnak Parittyásra tojásért? Onnan tihozzátok nem mennek tojást szedni?

— Ó de kicsit tud maga! — helytelenkedett Zsuzsika. — Hiszen mindenki tudja, hogy Galamboson milyen sok a lyány, Parittyáson meg sok a fiú. Ezér osztán Nagypénteken lyányok mennek Parittyásra, de Húsvétiba kell megnézni a tőtést, csak úgy sorjázik a sok fiú Parittyásról mifelénk.

Az idengen úr megcsóválta a fejét, mosolygott s egyegy fehérpénzt adott a- 21 -