Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
kítja diplomáciai tárgyalásit, hogy holnap Oláhországba teremjen és ott befejezze büntető expedícióját, amellyel a déli határvonal biztosítását akarta meg erősíteni. Politikai állampénztárának aranyfedezete a becsületesség volt. Bár irigyei és gyűlölködő ellenfelei bőven voltak, bár a zászlós urak között még sokan vallották magukat a hétvezérek leszármazottainak, alacsony származása, idegen eredete, magaszerezte fejedelemi vagyona emelkedésének csupa gátló tényezője volt, 40 éves korában mégis őt választják meg a rendek az ország kormányzójának. Reá ruházzák az ország összes bevételeinek korlát nélküli kezelését, felruházzák majd valamennyi királyi felségjoggal, a királyi kegy nélkül, sőt a király környezetének ellenére. Megválasztását a főrendűek határozzák el és a köznemesség az ő jelölésük alapján közfelkiáltással választja meg. A Garai-Cillei párt még csak ellenvéleményt sem kockáztat meg. Ezt a pályát, amit a középsorsú köznemes, az ötven lovas kapitánya befutott az ország leggazdagabb és legmagasabb tisztséget betöltő főrendjéig, alig 10 esztendő alatt teszi meg. Képességeiről ezen egy évtized alatt bőven tett bizonyságot s országszerte tudott dolog volt, hogy vagyonának hatalmas jövedelme az utolsó forintig katonái ellátását szolgálja. Színtiszta valóság, hogy emelkedésében egyedül rátermettségének volt része. Óriás volt a törpék országában, akinek nagysága és felsőbbrendűsége nem volt vitatható. Öreg harangok! Hunyadi számvetésébe az idegen segítség még akkor sem került bele, amikor a ti érces szavatokra a keresztyén hívek térdre borúltak és amikor a keresztesháborút meghirdető minorita barátok ezrei intették szónoklataikkal a keresztyén országok népeit. Mert az udvaroknál másképp látják a dolgot, mint azt a barátok a szószékekről hirdetik “Bizánc messze van”, mondják. Azután meg a maguk házi csetepatéja nekik fontosabb. Itt lakodalom-Vajda Hunyad vára (Erdély) a lovagtermmel- 12 -
