Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

ra, amott keresztelőre készülődnek, ami mind előbbrevaló érdek, mint egy idegen keresztyén ország sorsa, bár aminek bukása ugyan őket is magával ránthatja. Mindezt Hunyadi nagyon jól tudja és azt is tudja, hogy mit ér a császárok és királyok ígérete. Jó iskola volt Nikápoly meg Várna. Most az összecsapás előestéjén — bizonyára csupán azért, hogy ne emelhessen senki ennek elmulasztása miatt ellene vádat, a Szent Székhez fordul, de ebben a levelében nincsen más, mint fiúi alázat és bíztatás, miszerint ő mindhalálig megteszi a kötelességét.

V. Miklós pápa nagy műveltségű, szenvedéles kéziratgyűjtő és humanista, a Vatikáni Könyvtár megalapítója, éppen most fejezte be annak a megállapítását miszerint a “Donatio Imperatoris Constantini” C. mű hamisítvány és most kezdene hozzá szíve legnagyclbb vágyának megvalósításhoz: egy új Szent Péter templom megtervezéséhez, azonban Bizánc katasztrófája mindent háttérbe szorít: bullát bulla után bocsát ki, amiket az európai udvarokhoz bibornokai visznek szét, kiknek feladatuk a fejedelmeket keresztes háborúban való résztvételre bírni. Eként kerül Castiglione bíboros V. László magyar király udvarába, eleven kapocsnak Hunyadi és a Szent Szék között. Hunyadi ugyan magáévá teszi a keresztesháború meghirdetését, de nem épit rá. A déli határvédelem megszervezésére siet és rögtönzött erőkkel vonul fel a mozgásban lévő török erők elé, hogy azok útját állja.

Most Európa válik hangyabollyá, de ez a nyüzsgés egészen más természeti! mint a keleti. A fegyvercsörgésnek hire sincsen. A nyüzsgés szintere egyszer a Rajna menti Frankfurt, majd Pétervárad, Buda és Bécsújhely, ahova Hunyadi — remélve, hogy ott mégiscsak fog történni valami, el is megy, de a bécsújhelyi birodalmi-gyűlésnek a z egyetelen határozata, miszerint “ ... ebben az esztendőben pedig háborúról szó sem eshet...” Ezt a határozatot pedig azon az ülésen hozzák, amikor 1455.

április 12-én Miklós pápa halála hírét vették és amire a birodalmi-gyűlést azonnal be is zárják.

Az új pápa, arragoniai Borghia Alfonzo, — aki III. Calixtus néven ül a lateráni pápai trónusra, — öreg, rokkant ember, humanista elődjének és annak humanista környezete ellenlábasa, aki azonban szükebb hazájából, az Ibérfélszigetről, amelynek egy része a Kordovai Kalifátust képezte, az Izlám elleni olthatalan gyűlöletét hozta magával. Megválasztása után fogadalmat tesz, hogy ha kell, az Egyház minden kincseit, azon felül a maga életét is feláldozza az Izlámnak Európából való kiűzése céljából.

E fogadalom első állomása a keresztesháború meghirdetése, majd egy hajóraj felszerelése, és ti mindannyian jól tudják, a ti ércnyelveteken keresztül a hívek imáinak továbbítása az Égbe, hogy az égi segítséget lekönyörögjék.

A pápai bulla az Űr megtestesülésének 1456. éve, julius 29-én kelt; pontosan azon a napon, amikor II. Mohamed szultán a magyar határvédelem legfontosabb kulcserődje, Nándor-Fejérvár alá érkezik (2). A vár ostromára, amelyet személyesen vezet, mindössze 150.000 főnyi erőt szán, 300 nehéz ostromágyúval, hatamas ostromló műszaki teleppel és 200 gályából álló hajórajjal. A vár körűlzárását julius 3-án fejezi be. amikor is a Duna felől a kört a hajóraj zárja le. Julius 4-én az ostromló nehéz tüzérség megkezdi a tüzérségi előkészítést, míg a csapatok a várostrom előtérharcait vívják.

Hunyadi János a hadsereget Kevevárán, Nándorfejérvártól keletre, körülbelül egy napi gyalogjáró földnyire gyülekezteti, ahova junius 25-én — tehát amikor még az ti érces szavatok meg se csendült, beérkezik a szent kapisztránói János, minorita barát — keresztes

(2) Nándor-fejérvár azonos azzal a Belgráddal, amelyiket a török hódoltság megszűnte után a nagy lelkű osztrák diplomácia Magyarország megkérdezése nélkül a Szerb Fejedelemségnek átengedett és amely a Trianonban felállitott Jugoszlávia fővárosa lett.

— 13 —