Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

Hunyadi János címere

aki “veni, vidi, vici”, csak jött, látott és győzött. Hadműveletet gyakran kísérte balszerencse és úgy kellett foggal, tíz körömmel kicsikarnia sikereit. Hunyadinak a sors megtagadta, hogy csak egyízben is egyelenő erejű ellenféllel mérhette volna össze fegyvereit. Katonai tehetségét éppen ez tükrözi viszsza a legjobban. A katonáknak abból a fajtájából való, akik a nagy szent király, I. László óta kihalóban voltak: olyan, aki a csata előtt nem számolgatja az ellenséges zászlóaljakat, aki ismeri az idő értékét, vagy csupán a büszkeség miatt támad elsőnek, vagy tudja a kezdeményézésben rejlő félsiker titkát, de akár így, akár amúgy, tétlen összekézzel nem várja meg, hogy az ellenség diktálja reá az akaratát. Ő nem függvénye az eseményeknek, az eseményeket az ő cselekvései alakítják ki.

Hunyadi katonai pályáján sokszor vesztett csatákat, azonban vesztett csatái nem voltak vereségek és a törökök csatanyerései nem voltak győzelmek. A vesztett csaták nem szegték kedvét, nem

csüggesztették el és nem törték meg az önmaga iránti bizalmát. Mindenkor újult erővel, az újra fellobanó “furror certaminis” szenvedélyével áll talpra és nem csökkenő eréllyel ismétli meg újból támadásait. Előtte ismeretlen volt a védekező harcmód és ez a magyarázata annak, hogy bármily pontos értesülései is voltak az ellenség túlereje felől, mindig ő kezdeményezte a támadást. A visszavonúlása csak egy harcászati részletcselekmény, amiből alkalmas időben és alkalmas helyen ismét támadásba ment át. Ezek a harci cselekmények, amelyek mindenkor élteveszedelem közepette, olykor kézitusa közben kiadott intézkedéseiből alakultak ki, világítják meg azt a lelkierőt, hidegvért, nyúgodt, tiszta helyzetmegítélést, szellemi és lelkinagyságot, a rettenthetetlen bátorságot, az élet értékének lekicsinylését, ami vesztett csatái ellenére is a legyőzheteleneség bűvkörével vonta be. Tőle remélt, egyedül — amig megvolt — Bizánc és egyedül tőlle retteget Stamlbul, amikor már meglett.

Diadal nélkül elnyerni a bizalmat, a legnehezebb politikai teljesítmény, és Hunyadi háta mögött Nikápolyok, Várnák és Rigómezők — súlyos vesztett csaták — jelezték azt az útat, ami őt népszerűsége tetőpontjára vezette. Az ő legyőzhetetlenségébe vetett hit gyülekezette minden alkalommal szétszórt csapatait zászlói alá és vezette azokat ujjabb támadásokra.

Katonai jellemzését össze foglalva, Hunyadi János nem volt stratéga — hadász, — hanem korának a legnagyobb harcásza, taktikusa, volt. A csapatvezér eszmei megtestesítője.

A startéga egyik legfőbb képessége a szervezés, meg a munka célszerű felosztása az arra alkalmasok között. A startéga legfontosabb ténykedése a törzsének és alvezéreinek megválogatása, a hadi gépezet részeinek pontos összeillesztése és annak működésben tartása. Hunyadi azonban nélkülözte az alkalmas törzset és mindent személyesen végzett. Ma Bécsújhelyben félbesza- 11 -