Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
A beszédet nem nagyon értettük’. Össze is különböztünk rajta. Te azt mondtad; hallod, a rektor most rólunk beszél, azt mondja bogy a Cornavin pályaudvaron érkeztünk. Én leintettelek; szó se róla, a Rektor Szenczi Molnárról és Skaricáról emlékezik. Kiábrándultán, szomorúan néztél rám, mint egy gyermek, akitől elvették kedvenc játékszerét. Pedig igazad volt, bocsáss meg, Géza. Akkor tudtuk meg, mikor Choisy professzornál vacsoráztunk. Kedves házi gazdánk egy egy kis francia könyvvel is megajándékozott: “Két diák jött a Cornavin kapun” ■ez volt a címe s ez a cím idézet volt a genfi egyetem legrégibb mátrikulájából, ahol igy folytatódott a régi anyakönyvi bejegyzés; szegény törökdulta Magyarországból jöttek gyalog; Szenczi Molnár Albert és Skaricza Máté. Ök voltak Calvin iskolájának első külföldi diákjai, az ő életükről, munkájukról szólt a kis könyv. Tudós vendéglátó gazdánk elmondta hogy azóta az idegen diákok közül elsőbe is a két magyar theologus diákot üdvözlik és a rektor arról beszélt a megnyitón, hogy a Cornavin kapu helyén épült a genfi pályaudvar, ahol megjött megint a két magyar diák, nem gyalog, csak a budapesti gyorsvonattal, Isten hozta őket s járjanak dicső elődeik nyomdokán. Néztem, néztem a könnytől ragyogó két szép barna szemed. Te csak annyit mondtál: Látod? De aztán az utcán rámförmedtél; Tudod-e te nyavalyás, hogy milyen nagv tisztesség ért, mikor a magyar reformátorokkal együtt emlegettek? * * * Mégis elmentél ügyvédnek. Tudom hogy soha rosszat, bűnt nem védtél, de ha valaki papnak született, ne menjen az fiskálisnak, mert nem szerez semmit. Rólad beszélték azt a furcsa történetet, hogy egyszer Nyíregyházán elárvereztelté! egy szegény embert úgy ahogy a bírói végzés rendelte, aztán belenyúltál saját zsebedbe és visszaadtad szegény ember elkótyavetyélt kis vagyonkáját, úgy ahogy a szived diktálta. ...és a so Istennek szent * * * 'sódtól se menekedtél. igéjével. Hazátlan bujdosóknak lettél vigasztalója Ügy-e megismered ezt a pár szál virágot? virított... A tiéd. A te magyar szivedből 'Báihory Qáázló ÉN NEM VAGYOK MAGYAR? Ős Napkelet olyannak álmodta, Amilyen én vagyok: Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek, Kegyetlennek, de ki elvérzik Egy gondolaton. Ős napkelet ilyennek álmodta: Merésznek, újnak, Nemes, örök-nagy gyermeknek, Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak, Nyugtalan vitéznek. Egy szerencséden, igaz isten Fájdalmas, megpróbált remekének, Nap fiának, magyarnak. (S az álmosaknak, piszkosaknak. Korcsoknak és cifrálkodóknak, Félig-élőknek, habzó szájúaknak, Magyarkodóknak, köd-evőknek, Svábokból jött magyaroknak Én nem vagyok magyar?) ADY ENDRE
