Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
AZ ÜREG HARANGOKHOZ “Big-Ben” London “Liberty Bell” Philadelphia “1Г Santo Pietro” Roma “La Cloehe de la SAINT GENOVIÉNE” Paris és a többiekhez a havasok és a rónák haranglábainak kicsi, de magyar harangja szól: Ti kegyelmetek, nagy jó uraink, öreg harangok! A ti szavatokat, mindenki megérti, aki hallja, ha isteni szolgálatra hív, vagy amikor szeretteinket bucsuztaja tőlünk, midőn azok utolsó írtjukra indulnak, avagy amikor jelenti, hogy nagy veszedelem támad: árvíz, vagy tűzvész. Áhitat, szomorúság, vagy felelem tölti el a sziveket. De ujjongó boldogság lesz, amikor nagy örömöt hirdet Karácsony i tszakáján: a bethlehemi kisded születése idején, vagy a háborúság után, amikor békét zeng a nyugtalan emberiségnek. Azonban van egy hangotok — és ezt szomorodott szívvel kell megvallanunk, amit nagyon kevesen ismernek híveitek közül... pedig már kereken egy fél évezred óta minden délben szakadat’an megszóltál a metropolisok, a kisvárosok, falvak templomai és kápolnáiban. Mindannyian jól tudjátok noha, köziiletek egyik-másik, mint a Liberty Bell, még nem volt a világon, hisz maga Amerika is felfedezésre várt, — akkoriban, egy fél ezredévvel ezelőtt, még csak pénteken este-alkonyatkor, a Megváltó kinhalála órájában arra emlékeztette messze hangzó szavatok az emberiséget. De akkor III. Calixtus pápa megparancsolta, hogy hangotok ezentúl a világ végezetéig mindennap, a vecsernye meg a matutina közötti délidőben szóllitsa imádságra a keresztyén híveket, hogy azok imáik özönesőivel legyenek segítségére a magyar nemzet élet-halál harcában, ami bukása esetén úgylehet a keresztyén világ pusztulását is jelenheti. Ti nem értettétek a dolgot. Tűzvész nem volt a Tiberis sem hagyta el sok évezredes, medrét, sem a Colonnák, sem a Borgidák, sem a Piccolominik családjában nem hajtott ki új hajtás, bár akkor is csak a kegyúri templomok hangjainak kellett volna a nagy hírt szerteszét zengeni. A sokaság össze is futott és a templomok vikáriusai, plébánusai meg a káplánok megmagyarázták, hogy nagy a veszedelem. Aki imájával segít a magyaroknak, és a harangszó szüneteiben térdenállva három Angelust elimádkozik, az 100 napi búcsút kap, aki pedig aznap meggyónt és megáldozott, az havonta egyszer teljes búcsúban részesül. Akkor, az Ür születésének 145S. esztendeje julius 29-én — szavatok kétségbe ejtette a keresztyén világot, de nemsok idő múlva már örönhírt zengettek: augusztus 6-án Róma népe ujjongva hallgatta, hogy elmúlt a veszedelem. Magyarország megmentette a keresztyén világot a végpusztulástól! “Igaz-e?” “Lehet-e?” hangzik összeviszsza a kétkedő kérdés, mert hiszen azt mindenki tudta, hogy az imádságon kívül senki sem tett egy szalmaszálat sem keresztbe a világhórditó ozmán tengeráradat elé. Nagy az imádság ereje és — 8 —
