Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

ÚGY A DIAKONISSZA —- и -A magyar protestánsoknak 10 dia­konissza intézetük volt. a) A REFORMÁTUSOKNAK 1) A Filadelfia Diakonissza Szövetség Budapesten; 2) A Lorántffy Zsuzsánna Egyesület Diakonissza Otthona, Budapesten; 3) A Diakonissza Otthon, Debrecen­ben; 4) Diakonissza Anyaház, Nyíregyhá­zán; 5) Az elszakadt Felvidéken, Kiskosz­­mály központtal; 6) Az elszakadt Erdélyben, Kolozsvár központtal; 7) Az elszakadt Délvidéken (Jugoszlá­via) Ujverbász központtal. b) AZ EVANGÉLIKUSOKNAK 1) Diakonissza Intézet, Pozsonyban; 2) Fébé Diakonissza Egyesület, Buda­pesten; 3) Diakonissza Otthon, Győrben. a) 1. Az 1862. év kezdetén dr. Ba­­kodi Tivadar orvos elvállalta, hogy a né­met ref. leányegyház szegény betegeit ingyen gyógykezeli. Két évre rá fel­merült egy kórház létesítésének a gon­dolata azzal, hogy ápolónőkéi diako­nisszákat alkalmazzanak. A testi gon­dozás mellett a lelki is előtérbe lépett. 1872-ben két más, előzetes lakás után megnyílhatott a Bethesda kórház. Kai­­serswerthből kaptak két német ápoló­testvért. A magyar református diako­nisszamunkát Biberauer Richárd lel­kész indította meg. 1902-ben a kórházi lelkészi teendőket vállalta. Akkor még német jelegű volt a kórház. A követke­ző évben Biberauer megalapította a Filadelfia Szövetséget, melyhez akkor még csak két diakonissza tartozott. Mus­­tármagnyi kezdet volt, de 1905-ben már 12 diakonisszával teljesen ellátta a kór­házi munkát s a német testvérek hazá­jukba távozhattak. Gyors ütemben nö­vekedett a munka, mert országszerte megindult a gyűjtés. 1906-ban megala­kult a Filadelfia Diakonissza Egylet. Inglatlanokat vásárolt az Egylet, árva­házak, keresztyén üdülők és a lelkészla­kás .céljaira. Árvaházakban (Nyíregyhá­zán, Gödöllőn, Pestújhelyen), szeretet­­házakban (Kolozsvárott), leányinterná­tusban (Nagyváradon), vidéki kórházak­ban (pl. Tordán) és sok vidéki városban, mint gyülekezeti diakonisszák teljesítet­tek szolgálatot a testvérek. Fennállásá­nak közel 90 éve alatt nehéz próbák között szolgálta a belmisszió ügyét. Az első és a második világháború zűrzava­rai, hosszadalmasan elhúzódó gazdasági nehézségei megrendítették, de az TJr megóvta az elpusztulástól. Magát a kór­házat a külföld is támogatta (Hollandia, Anglia, Svájc, az amerikai magyarok). A diakonissza képzés Biberauer Richárd, majd a fia: Bodoky Richárd református lelkészek vezetése mellett történt. 1954- ben a kórházat átvette a magyar állam, de a régi testvérek közül maradtak ott továbbra is, ápolónők. 2. A Lorántffy Zsuzsánna Egyesület diakonissza Otthona az 1885-ben meg­alakult budai Nőegyelt szociális tevé­kenységéből bontakozott ki s lett misz­­sziói munkaterületté. 1905-ben nyitot­ta meg az Egyesület Diakonissza Ottho­nát. A kórházi tevékenységen kivid resztvettek a tagok a vasárnapi iskolai munkában, látogatták a szegénytelepe­ket, munkaalkalmakat szereztek a sze­gényeknek, cselédotthont nyitott az egyesület, magános nők részére penziót, résztvett a vasúti misszióban is. A Ló­­rántffy Zsuzsánna Egylet kórháza is ál­lami kezelésbe ment át. 3. A debreceni Református Diako­nisszaképző .Intézet 1914-ben nyilt meg. Ispotály telepen egyházi épületben. Ápolótestvérek kiképzése volt a kitűzött célja. Csakhamar katonai célokra fog­lalták le az intézet épületét, s a megma­radt két testvér az összezsugorodott ha­­diárvaház gondozását vette át. 1921-től magánápolásban, vasárnapi iskolai s fogházmissziói munkában vettek részt- 4 -

Next

/
Thumbnails
Contents