Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

Margit Testvér Beszámolója Közgyűlésükön.

“Isten munkatársai vagyunk; Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”.

I. Kor. 3:9

Igen, a világban előáll egy uj épület. Élő emberekből formálja Krisztus. Élő kövekből! Maguk az élő kövek pedog egyenként isten építőmunkásai, munkatársai. így volt ez az első században^ későbbi időkben es ma is így van. Nem könnyű, sőt küzdelmes munka, le kell tennünk a saját terveinket, Isten tervét kell véghezvinnünk. Felismernünk ebben szolgálataink kisebb vagy nagyobb vonalait, azt hogy mire összpontosítsuk erőnket, hogyan osszuk be időnket, mit kell ma vagy holnap elvégeznem. Nem is lehet másként, hacsak nem nézek állandóan a szegeletkőre, az építés Urára.

Sohasem volt olyan fontos a lelkigondozás, lelki munka, mint ma. Eredményes lelkimunkát senki sem végezhet világos cél nélkül. Minden újszövetségi szolgálatnak csak egy bibliai célja van az egyházban: az egyes embereket Krisztushoz vezetni. Mi nem segíthetünk, nem menthetünk, de Hozzá a Megváltóhoz vezethetünk embereket. Jézus adja nekünk e világos, bibliai parancsot : Tegyetek tanítványokká

minden népeket! (Máté 28:16).

Sokan állanak itt, ebben az egyházban is, az ajtó előtt! Segítsünk nekik, hogy átléphessék a küszöböt. Az üdvösség hirdetéséből áll ez az egyszerű szolgálat. Közelebbről meghatározva : szájamnak és életemnek bizonyságtétele ez. Egész életemmel szolgáljam Krisztus egyházát. Nemcsak az lehet másokra nézve áldás vagy átok, nemcsak az vihet másokat közelebb az Űrhöz, vagy távolíthat el, amit kimondok, de lássák is meg a mindennapi életemből, hogy Jézussal egészen meghitt, benső életet élek és akkor már a halhatatlan lelkeknek szolgálatot tettem.

Olyan félelmetesen nagy feladat az, amire az Űr e’hívott! Ezzel a felelőséggel szembenézve, joggal mondhatom: És ezekre kicsoda alkalmatos? (II. Kor. 2 : 16).

Saját erőmből, saját szeretetemmel, nem vagyok erre alkalmas. De gyengeségem nem akadályozhat a muukJjan. Éppen a gyengékre esett az Űr választása, mert oennűk az űr ereje szabadon és akadálytalanul kifejthed magát.

Ha dicsekedünk erőtlenségünkkel, akkor az Ürban dicsekedjünk. Nem maradhatunk a nudponton. “Nem én munkálkodom — de a Krisztus én bennem”. A Éélek ereje az egyetlen munkálkodó erő. Ö az, aki birtokába vesz, irányít. Én csak engedjem át magamat ennek a kiváltságos Kegyelemnek.

Az emberi lelkekkel való foglalkozás útját a családlátogatások egyengették. Igen nagy köszönettel tartozom azoknak, akik elvezettek híveink hajlékaiba. Elöljáróinkat már majdnem mind felkerestük. Az egyéb látogatásainknál meg különösen a következő szempontok vezettek:

1. Elsősorban az öreg, beteg egyháztagjainkat látogattam, akiknek nehezükre esik már a járás, akik azelőtt buzgó templomlátogatók voltak, s most, hogy nem tehetik ezt, mint hiányérzet felszínre került náluk. A legtöbbnél láttam, hogy felszabadult az elhagyatottság, magáramaradás esetleg jelentkező érzéseitől. Érezniök kellett, hogy ők most is, így erőtlenül beletartoznak az egyház testebe, a hívek közösségébe.

2. Megkerestük az egyháztól talán elhidegült híveinket.

3. Megtörtént, hogy egy-egy beteg család köré összegyűlt a család, a hozzátartozók, szomszédok és így nekik is szolgálhattunk az Igével, felemelhettük szivünket imádságban, dicsérhettük énekkel az élet Fejedelmét.

4. Volt eset, hogy egyik beteg vasárnapi iskolásomat látogattam meg.

A látogatásokat junius közepén kezdtem meg és október 30-ig mintegy 88 helyen jártam, beleszámítva a Sáo Caetanóban Jundiaiban tett látogatást i s. —