Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
Nem sokáig tartott Kótaji Jóska búskomorsága, mert éjjel-nappal törte a fejét, miként regulázza meg a mutatókat. Aztán rájött, hogy ez nem is olyan nagy probléma s már az elején sokkal jobban megoldhatta volna a feladatot: , Újra visszafestette az eredeti számlapot, de az egészet megfordítva szegezte fel, úgyhogy a 12-es szám alúlra, a 6-os szám felülre került. így hát bárki pontosan és közvetlenül leolvashatta az időállást, aki a torony előtti téren tótágast állott... Mári néni, a vén vasorrú bába szidta csak Kótaji Jóska esze járását, mert ő bizony nem fog tótágast állani senki kedvéért, ha épen megkérdik tőle hány óra vagyon. És egyre határozottabban lázitott Jóska ellen; egyre csorbította tekintélyét. A községi írnok szemtelen tanácsot adott Jóskának: — Ebbia nem lesz igy jó Jóska Te! Mert hogy megfordítottad a számlapot. Én meg azt mondom, jobb lesz a tornvot fordítva felépíteni, hegyvei lefelé... Az ám, ebben lehet valami,elmélkedett Jóska. Csakugyan a toronyban lehet valami baj. Rosszul építették annakidején, hogy nem vették számításba az óraszerkezetet. Nos, ezen még lehet Segíteni egykönnyen. Hiszen csak a mutató tengelyét kell egy rúddal meghosszabbítani s a számlapot a torony ellenkező oldalára felszerelni. Lyukat fúrt tehát a torony másik oldalára, de nem lévén mérnök, melléje fúrt s újat vert. Végül mégis felszerelte a számlapot s az óra végre tökéletesen járt, a mutatók is helyes irányba forogtak, mindössze az volt a baja, hogy a templomtetö eltakarta s igy csak az tudta, hány óra vagyon, aki elöbb felmászott a papiak tetejére s bajtársiasságból lekiáltotta; — Most pedig 7 óra 19 perc van Atyafiak, akinek dolga vagyon ezidőben, hát iparkodjék!... No, ez a megoldás sem vált be, legalább is a vetélykedő háromszéki vendégek egyre rongálták Csikborgó tekintélyét a bolondórájával egy’tt. A falu sem büszkélkedett már Jóskával, féltek is tőle, el sem űzhették az állásából. Tűrték tehát a rokonok megjegyzéseit. Kótaji Jóskát bosszantotta a dolog, hiszen a község fizetett harangozója volt. Igaz, nem órás, de szégyen az, ha a toronyórája nincsen rendben. Az adja a kenyeret neki. Uj helyeket keresett hát a torony falain, új lyukakat fúrt a mutatók számára, de nem lévén mérnök, mindig melléje fúrt. Szegény csikborgói torony úgy össze volt már tűzdelve lyukakkal, mintha heves tüzérségi tűz központja lett volna. A mutatók mégsem forogtak istenesen. Kótai Jóska egyre buskomorabb lett. Lelkiismeretfurdalásai voltak, hogy ő, a falu fizetett alkalmazottja — hasznavehetetlen. Rontja a falu tekintélyét. Bolondórának hívják az alkotmányát. Csikborgó meg gúny központja lett miatta. , Napokon keresztül nem tudott aludni, hiszen bolond volt, az órájával együtt. Tolvaj cigánybanda értéktelen, kidobott zsákmánya... Kótaji Jóska, a falu bokondja öszszetört... Nem bántott már senkit, ha bolondnak csúfolták, mert az volt tényleg, elismerte. Még egy órát sem tud kijavítani. Hangtalanul tűrte az utcagyerekek gunykiáltásait: “Hány óra van Jóskát” ... Felnőttek is nevethették, gúnyolhatták, ha akarták. Még a kisszatócs, a Salamon is. Elmegyen hát Guszti bácsi után... Beállította a toronyórát a hetes számra s kigyalogolt a temetőbe. Gondolta, útközben majdcsak meghal valahol, mindenesetre már el lehet indulni a temetőig. .. Megállóit Guszti bácsi sírjánál. Gondolta már is lefeszik a sírra, hogy azzal se legyen baja, ha már majd most meghal. Tücsök csiripelését hallgatta. A sírok felől ibolyaiilatot csapott feléje a szellő ... Ezután már ezt is csak alulról szagolhatja...- 27 -
