Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
BOLONDORA Székely kép. — Irta : agyagfalvi Hegyi Zoltán. A toronyóra hetet mutatott. Reggeli hetet-e, vagy esti hetet, azt bizony eldönteni nem lehetett, mert iffy, tavaszi hót órakor egyforma a természetes világítás reggel is, meg este is. Hét órára állította be a mutatót — immár utoljára—Csörgő Gusztáv harangozó is, ki alig pár nappal eze'őtt adta csak be a templomkulcsát Szent Péternek. Talán az volt az óhaja, hogy hét órakor temessék. Akkor temették hát; legalább is a toronyóra hetet mutatott ahogy Guszti bácsi beállította, mielőtt az Örök Világosság megfényeskedett előtte... Az óraszerkezet évek óta rossz volt már; a községnek meg nem volt pénze a megrepará’ásához. így hát Guszi bácsi öreg, kulcsrajáró, százesztendős zsebórája irányította a falu “pontos időjelzését”. Mert a jó öreg minden félórában feltipegett a toronyba, hogv a mutatókat sajátkezűleg tologassa arrébb. Néha negyedóránként, ha épen más dolga nem volt. Délutánonként azonban vagy két órát késlekedett a két mutató, mert ilyenkor Guszti bácsi szunvóká1- gatni szokott dohosszagú kunyhójának sásszőttes lócaágyán. Úgy ke't órától négyig. így hát a középutat vá'asztotta s két órakor már 3-ra állította be a mutatót, majd meg mikor felébredt, gyorsan a 4-es számra tolta. Mindeme foglalatossága persze csak nappal tartott, mert éjszaka a harangozó is aludni köteles Csikborgón. így hát a faluban csak nappal volt időjelzés: reggel hét órától este hétig, té’en pedig világostól világosig, vagyis mikor Guszti bácsi szolgálatban volt. De meg éjszaka ugyan ki is nézné az órát? Látni sem lehetne a sötétben. Egyszer aztán lejárt a Guszti bácsi órája is, miként a szive ketyegése. Temetésen ott volt a falu apraja-nagyja, csak a Kótaji Jóska gyerek nem, aki a temetésére harangozott. A lelkész a sírnál meghatódottan pé’dálózott a Szentírásból: “Jól van, jól, hű Szolgám, kévésén voltál hű, sokra bizlak ezután”... Hét óra volt hát, amikor Kótaji Jóska harangozott, hét óra volt a temetésalatt is és hetet mutatott a toronyóra, mikor a nép eloszlott a temetőből. Sőt még másnap délután 3 órakor is hét óra vo’t... Hiába na, nincs* aki a a kopott szerkezet helyett a mutatókat forgassa, aki Guszti bácsi helyett a mutatók tengelyét félévenként egyszer petróleummal kenegesse, hogy könyebben lehessen forgatni. Az öreg, kulcsos zsebóra is régen lejárt már a parókián, ahova a halott emez egyetlen hagyatéka került. A toronyóra pedig arra való lenne* hogy az időt mutassa, most meg már napok óta senki sem tudta a faluban, hány óra vagyon. Fő'eg mióta a nyári időszámítást bevezették s össze-vissza tologatták az órákat. — M а к к a i Demeter, a falu egyetlen órása, keservesen szidta azt a terheltagyult, aki a téli-nyári időszámítást, az órák ilyetén össze-vissza-tologatását kitalálta. Mert abban bizony semmi értelmesség nincsen. Nem takarít meg azzal az ember sem időt, se munkát. Mert ha már takarékosságról van szó, okosabb dolog a munkát egy órával hamarabb kezdeni, hamarabb befejezni, nem pedig bolondjára összevisszázni az órákat, hogy ahány vonat, autóbusz, meg miegymás létezik, összegabalyítják a menetidőket az utasokkal egyetemben, csak azért, mert egy nyomorékagyú feltalálta az évszakmatematikát. A müveit világ pedig, mint zseniálitast, — elfogadta!. .. Csak épen Csikborgó Guszti bácsija nem, ki az idióta találmányt a kormányrendelet ellenére sem volt hajlandó respektálni. Mert a falu népe igy is kivilágos kivirradtig dolgozott; nem ér~- 25 -
