Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
Ján. 10 : 9. >» En vagyok az ajtó A holnap ajtója előtt állunk. A tegnapok ajtója bezárult mögönttünk. Ajtó előtt elfogódottan áll meg az ember, ha ismeretlen helyre vezet az ajtó, ahol még soh’se járt. Hová jutunk az ajtón keresztül? Ki vár, mi vár az ajtó megett? Otthon-e, vagy börtön? Barát, vayy ellenség? A múlt hamis reménységeink temetője, merjünk-e reménykedni az új esztendő ajtajánál? Régi jó szokás, hogy új házba nem megyünk üres kézzel. Valamit vinnünk kell. Mit viszünk? Sokan magukkal cipelik tradícióikat. A holnaptalanságban vigasztalódnak a szép tegnapokkal. Sokan a technika vívmányaival Mások politikai vívmányaikkal mennek át. Ök magukról s mások róluk azt mondják : hatalmasok. Sokan magukkal cipelik tradícióikat. A holnaptalanságban vigasztalódnak a szép tegnapokkal. Sokan a technika vívmányaival agyukban s hónuk alatt vonulnak be s csak a holnapra néznek, az új lehetőségek, új vívmányok idejére. Ezek a “sokan” úgy haladnak át az ajtón, hogy nem veszik észre, hogy Valaki áll az ajtóban. Ő az ajtó. A gazdagok keze tele van pénzzel: nem tudják megragadni az Ő feléjük nyújtott kezét. A szegények az elkeseredés és irigység könnyein át nem látják meg Öt. A politikusok a zöld asztalhoz sietnek. Ott nincs Ö. A tradíció-emberek visszafelé néznek és háttal mennek be az ajtón. Ezért nem láthatják meg Öt. A technika és tudomány emberei nem látnak benne Übermenchet. Ö nem is az. S így az új-esztendőbe rohanó millió ember között egyedül marad az ajtóban. Ajtó marad. Az emberek nem akarnak és nem mernek az új esztendőben legelőször Jézussal találkozni. Majd később — mondják s ez a tragédiájuk. — Jézussal kell legelőször találkozni az új esztendőben. Mert másként az új esztendőben ó-emberként zarándokolunk tovább. Vele kell elindulni. Az az otthon, melynek Ö az ajtaja, olyan hely, ahová mi semmit sem vihetünk! Ahol “minden készen vár reánk“ Ö már az ajtóban elveszi tőlünk mindazt, ami eddig megakadálvozta, hogy az új esztendőink más esztendők legyenek. A fájdalom ó-esztendő sorai után ne kezdjük Nála nélkül az ^ j a *■' Nagy József- 3 -
