Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
két nagy akadály leküzdéséről lesz szó és pedig egy óriási méretű jégesésről és hogy vájjon a déli nyeregre meredekségénél fogva fel lehet-e jutni? Ezek megállapítására az angolok 1951-ben felderítő expedíciót küldtek. A vállalkozókat már a jégesésnél viszszadobták a lezuhanó jéglavinák és hiába kísérelték meg két héttel később újra, amikor már majdnem a jégesés teteje előtt 30 m széles szakadék állta el útjukat, melynek két héttel előtte még nyoma sem volt. Mi egyáltalán a jégesés? Ott keletkezik, ahol a gleccser a hegyátmenet hirtelensége miatt megtörik. Jelen esetben a világ legnagyobb jégeséséről van szó, melynek méreteihez viszonyítva vízi kollégája a Niagara eltörpül. A Niagara 60 m magas, ez a jégesés pontosan a tízszerese. Kb. olyan magas mint a riói Corcovado. A nehézség itt sem abban rejlik, hogy ne lehetne megmászni, hisz sokkal meredekebb eljegesedett hegyoldalakat másznak meg hágó-vassal és jégcsákány segítségével, hanem abban, hogy a gleccser állandó mozgásban van, naponta újalbb és újabb repedések keletkeznek és hatalmas jégtömbök lezuhanása miatt folytonosan változtatja felületét. Egy-egy jégtömb házmagaságú és 40-50 tonnát nyom; ha ez elindul, jaj, aki útjába kerül! De az ember ismét csak nem hagyta magát. A jégesés visszautasítását kihívásnak vették s versenyre indult svájci és angol. Ennek eredményeként 1952 tavaszán az előbbiek hatalmas expedíciót indítottak. A 14 svájciból és 175 bennszülöttből álló komoly haderőnek emberfeletti küzdelem árán sikerült is áthatolnia a jégesésen, sőt a második akadályt is leküzdve elérték a déli nyerget: a végső roham megindításához szükséges starthelyet is. 8500 m magasságig jutottak, de a mély hó, köd és szörnyű erejű szél visszadobta a legbátrabbakat is. Három szörnyű éjszaka után egy svájci, Tenzing-el együtt kénytelen volt visszafordulni. Ugyanezen év szeptemberében kísérletüket megismételték. Ez alkalommal egy sherpát megölt egy jéglavina, három másik pedig 200 m-t repült le a meredek lejtőn, melynek végén szerencsére mély hó volt s ez megmentette őket. Tenzing, akinek ez már ötödik kísérlete volt, ismét elöl volt két svájcival, de a — 40 fokos dermesztő hidegben fújó óriási erejű szél megdermesztette az idegeket, izmokat és álmuk közeli beteljesedése előtt vissza kellett fordulniok. Ez volt a tizedik kísérlet s bár eddig 14 emberéletet követelt az ostrom, az ember tovább folytatta a küzdelmet. Az elmúlt expedíciók tapasztalatai alapján a teremtés koronája újabb és ifjabb fegyvereket, korszerűbb felszerelést tudott felvonultatni, ezzel szemben a hegy nem tudott több eszközt beállítani védelmére. A svájciak kísérlete nyomán biztosnak látszott, hogy előbbutóbb meg kell hogy adja magát! Ennek tudatában még a svájciak őszi kísérletével egyidőben kezdte meg Hunt angol ezredes annak az expedíciónak megszervezését, mely a következő évben végre diadalra juttatta az emberi állhatatosságot és azótá földüjik legmagasabb csúcsán az újzélandi Hillary által a hóba temetett kis arany kereszt és az egyszerű hegylakó nép fia Tenzing által a Teremtőnek felajánlott kis csokoládé és kétszersült hirdeti, hogy, amit az ember erősen akar, Isten segítségével el is éri. Az egész világ újjongó örömmel fogadta a hírt. 1953. május 29,—e örök időkre emlékeztető dátum s nem csoda, hogy Erzsébet angol királynő a hír vétele után — mely összeesett megkoronázásával — büszke örömmel jelentette ki, hogy ez a legszebb koronázási ajándéka. Erről a félszázados küzdelmet befejező expedícióról köteteket írtak és igen hosszú lenne még csak kivonatban is elmondani történetét. Ezért a tárgyhoz hűen inkább azokat a tényezőket- 19 -
