Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9-12. szám
felkelés egybe volt hangolva a lengyel felkeléssel és minden kerék a szervező gépezetben a helyén és tökéletesen működött. A kiáltványok egyszerre lettek ki függesztve az ország valamennyi nagyobb városában. Erdélyben pedig, ahonnan a felkélésnak ki kellett volna indulni, a szervező csoportok egy görgényi Biró Mihály nevű “kádárjános” beugrató ügynök árulása révén az osztrák katonai hatóságok kezére kerültek. Egy évi vizsgálat után az elfogott 78 személy közül 13 halálos ítélettel, 8 személy 18 évvel, 1 férfi 15 évvel, 14 férfi és 1 nő 14 évvel, 14 férfi és nő 12-től 5 évvel a többi személy rendőri felügyelet alá helyezéssel zárta le a kossúthi konspirációt. A hosszas vizsgálat folyamán 2 vádlott megőrült, egy női vádlott pedig öngyilkos lett. A már tespedésnek indúló rendőri szervezet egyszerre uj energiával telítődött és sorban kötélvégre kerültek a borpincékben konspiráló szájhősöktől kezve a hazafias bánat megszállott rajongói-ig mind valamennyien. Diákoktól egyetemi tanárokig, paraszt emberektől nagybirtokosig, közembertől főemberig. A cs.k. hóhér pangásnak indult üzeme ismét fellendült. 1864. Az elnyomott közvélemény erről a felelőtlen izgatásról miként vélekedett? és ebből következtethetően a mostani vasfüggöny megetti közvélemény a Free Europe feltlőtlen propagandája felől miként vélekedhetik? arra álljon itt — bizonyára nem “svarcgelb” és nem is “moszkovita”: Pálffy János véleménye, az egykori Honvédelmi Bizottmány alelnöke, amelynek elnöke Kossúth Lajos volt, szintúgy alelnöke, az 1848—49-es országgyűlésnek, aki a kormányban Erdélyt képviselte s akit kötéláltali halálra ítéltek és akinek ítéletét Haynau kegyelemből törölte. Pálffy az “Magyarországi és erdélyi urak” cimü könyvében (283 old.) a következőket írja: “... és ő, Kossuth Lajos akar minket agitátióba tartani, hogy el ne aludjunk? Minket, akiket percig nem szűnő kínos lelki izgatottságban tart a gendermarie, az osztrák, a cseh, morva sziléziai, lengyel, bukovinai pléhgalléfflos beamterek serege, az örökös befogatások, a konfiskálások, a vas gyámság min den kigondolható bosszantása és az adónak minden kigondolható nyommasztó neme, amelyet fizetnünk kell, de nem mi magunknak, hanem idegen, sőt önmagunk elleni célokra; a véráldozatoknak szemünk előtt tátongó sírjai, a birodalom minden börtönében sínylődő barátaink és rokonaink szenvedése, — s oh! mennyi leírhatatlan, csak keservesen érezhető lelki kín, amelyről 48 előtt csak sejtelmünk sem lehetett; olvasva más nemzetek hasonló sorsáról. És mégis ő, Kossuth Lajos, akar minket izgatottságba hozni, ő, aki megszökve a ... biztosan, kényelemben és fénnyel él egy szabad országban, minden fogalma nélkül annak, amit itt szenvedni kell...” A magyar ezerév nem volt szüreti mulatság, sem lakodalom. A Kárpát medencében sohasem volt szélcsend: egyetlen nemzedék sem volt, amely a béke örömeit sokáig élvezhette volna, olyan, amelyik háború nélkül leélhette volna életét. A gyermek katonák megszokottak voltak, akárcsak a gyermek királyok. Az apák ritkán öregedtek meg és a kezükből kihullott szablyát, vagy kormánypálcát a fiatal korú fiáknak kellett kézbe venni. Zsolt fejedelem, Árpád vezér fia 13 éves korában követte apját a fejedelmi trónon; Taksony 23, Geyza 25, Salamon 6, Könyves Kálmán 25, II. István 15, II. Béla 24, II. Géza 16, III. István 15, III. Béla 22, Imre 17, III. László 5, II. András 25, V. István 20, IV. László 10, III. András 25 éves korukban szállottak az ősi trónra. A vegyes házbeli uralkodók sem — 16 —
