Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-01 / 9-12. szám

eresztettek szakállt, amikor a Szent ко róna a fejükre szállott: Vencel 12, I. Károly 19, Nagy Lajos 16, Mária 11, Zsigmond 18, I. Ulászló 16, V. László 3 hónapos, I. Hunyadi Mátyás 17, II. Ulász ló 23, II Lajos 10 éves korukban léptek trónra. Az Árpádok átlagos életkora 38 esztendő volt; a vegyes házbelieké 41 s a Habsbugrok átlagosan 56 évet éltek, a trónra lépésük átlagos kora pedig 28 esztendő. Thököly már 18 éves korában felkelő vezér és 21 éves, amikor békét diktál a Habsburg császárnak. II. Rákóczy Ferenc 25 éves korában menekszik meg a vérpadtól s nagyapja, II. Rákóczy György 18 éves korában űl Erdély trónusára.

A 48-as diákhősök unokái szintúgy megszökdöstek az iskolapadok közül mint apáik és 1919-ben Csúcsánál, a Székely hadosztály soraiban közlegényként álltak őrt az egyre szűkülő határon. Egy negyed század múlva a hadapród iskolák szökött növendékei 14-17 éves fiatal hősök követték őket. Ők voltak a legvakmerőbb harckocsi vadászok. Sokan haltak hősihalált de páncélökleikkel sok szovjet páncélost is pusztítottak el 1956 fiatalsága ezeknek az elődöknek a példáján épült és lehet, hogy áldozatokban, és halálmegvetésben felülis múlmúlta őket.

1919, 1944 és 1956 ifjúsága méltó letéteményese a magyar jövendőnek. A kommunista nevelés minden erőfeszítése lepattant róluk; az elnyomott Haza szabadságáért való önfeláldozó készségük olyan elemi erővel tört ki belőlük, amit évtizedes elfojtott indúlatok kitörésével lehet csak megmagyarázni. Az egész világ csodálattal és megrendült lélekkel adózik fiaink elszánt és vakmerő hőstetteinek és példának állítja oda a saját ifjúságainak.

Ha sikerült is azt bebizonyítani a történelmi analógiák tömegével, hogy nincs semmi új a nap alatt, de mégis be kell ismerni, hogy akadnak olyan negativ kivételek amelyek egyedül állók úgy

a magyar, mint a világtörténelemben is. Ez azonban nem fér el a jelen megbeszélés keretébe.

Magyarország fiatalsága bebizonyította, hogy méltó utóda az ősöknek. Megbízható; meggyőződésétől a legnagyobb erőszak sem tántoríthatja el. Ez a fiatalság tudta jól, hogy nem önmagukért harcoltak, tudták azt, hogy harcuk! reménytelen és azt is tudták, hogy önfeláldozásuk eredményeit nem ők, hanem egy következő nemzedék fogja meglátni, mégis vonakodás nélkül adták oda azt, aminél ember nagyobbat nem adhat: az életüket, azt a fiatal életet, amelynek nem jutott semmi szépség semmi kellemes, semmi öröm. Ilyen fiatalság nincsen több az egész világon! Ma az olympiászt nem Melburnben játszák, ma Budapesten dőlt el az ifjúság világbajnoki mérkőzése és ott a magyar ifjúság lett a győztes! Lehet, hogy nem fog felkerülnie trikolór a melbumi arénában, de mi mégis csak győztünk.

Ennek az ifjúságnak a halálmegvetése a világ tévelygőknek nyitja fel a szemét és a megtévesztett fanatikusok, a nyegle szalonkommunisták rá fognak ébredni, arra, hogy bűnös útakon jártak. Ennek az ifjúságnak nem autólopáson járt az esze és nem a “comic book”-ok voltak a lelki irányitói; példája egy tisztultabb világba vezet.

Ennek az ifjúságnak halálmegvetése, az élet semmibe vitele, elszántsága figyelmeztesse mindazokat, akik a világ sorsát intézik: ezt nem lehet tovább üres ígéretekkel kielégíteni. Ez az ifjúság nem fog beletörődni a mindenáron való békékbe. Ez tudja, hogy az “Iredente Hungária” négy Elszászhól áll és tudja azt, hogy miféle “advocatus diabolik” jártak el a trianoni, meg a párizsi nagy perükben. Kellene afölött gondolkozni, hogy jó volna pertörlést csinálni és az igazságatalan ítéleteket megsemmisíteni! Mert Európa biztonságát csak egy erős Magyarország tudja a legszilárdabban biztosítani.

A HARANGOZÓ- 17 -