Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9-12. szám
A talárok bftürésf (Tnrúczi kruiiikájáiuk aujlburgi kiadásából.) Ki tudná megmondani előre, hogy az események folytatásának is lesz-e analógiája a jelenben? De jó azt tudnunk, hogy utána volt feltámadás. Volt feltámadás; mert volt hit, volt remény és volt élniakarás. 1252. 10 év után híre érkezik a mongolok újabb hadikészülődéseinek. A halottak már rég elporladtak, a porrá égett falvak helyén kőfallal kerített városok épültek, az egykori harcmezőkön búzakalásztenger hullámai fodrozódnak a szélben s a csupasz képű ifjak gyermekből leventévé serdülnek, akiknek gyermekkora kemény munkában telt el, akik emlékeiket vér, láng és könny fátyolon keresztül látják: a menekülést a borzalmak elől. Nekik az élet nem cél. csak eszköz, amellyel meg lehet akadályozni, hogy a múlt megismétlődjék. Ezek az életet nem tekintik olyan értéknek, amit ne lehetne feláldozni, ha ezt az áldozatot a sors megkívánja. Most, amikor az elmúlt idők emlékezete még friss, a király a Szentszékhez fordul segítségért, ahonnan a nehéz időkben legalább jó szavakat kapott. Levelében keserű szavakkal emlékszik meg, mint hagyták cserbe akkor a keresztyén fejedelmek és mint árulták el Magyarországot. “Apostoli kegyességed is sokat gondol a kontantinápolyi császársággal — írja IV. Ince pápának — és a tengeren túli részekkel pedig azok elveszte, — amitől az isten őrizzen meg bennünket — nem ártana annyit Európa lakosainak, mintha a mi országunkat sikerülne a tatároknak birtokukba venni”. A Szentszék azonban még mindig harcban áll a Hohenstaufokkal, akit ez alkalommal IV. Konrádnak hívnak, s a pápa, még csak állást sem foglal a készülődő mongol invázió ügyében, akár csak az UNO ma. 1258. Muhi után 17 évvel harmadízben fenyeget a mongol invázió. Ez alkalommal a nogaj tatár khán “kölcsönös segélynyújtási egyezmény” megkötésére szóllítja fel a magyar királyt. Ma ezt Varsói Paktumnak nevezik. Ennek a szövetségi viszonynak megszilárdítására, a khán családi kapcsolatot is akar a két dinasztia között létrehozni, amit azonban Béla király visszautasít. A sértett khán háborúval, az ország elpusztításával fenyeget és a király pedig ismét csak a Szentszékhez fordul segítségért. Ezúttal IV. Sándor pápához és mindössze 1.000 íjjászt kér tőle. A pápa — 12 —
