Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-01 / 9-12. szám

A Keresztyénség Nagy Adóssága

IRTA: RAVASZ LÁSZLÓ

A Szentírás legvakmerőbb helyén ezt olvassuk: “Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk”. Még százesztendős sem volt a keresztyénség, mikor ezt a megállapítást tette. Sokan azt mondhatnák: korai volt mert íme, most sem tudjuk elmondani, hogy a keresztyénség legyőzte a világot.

Kell-e bizonyíték erre a fájdalmas vallomásra? Nem bizonyítja-e csattanósan a lángokban álló világ és a szörnyű világháborúnak minden keserű elszántsága és végső keménysége? Szinte furcsának érzi az ember, hogy ebben a mai világban szeretetről, békességről, jóakaratról prédikáljon. A keresztyénség, mint világnézet nem uralkodó, helyette más világnézetek parancsolnak a történelemnek. Most ne vitatkozzunk róla, hogy ezek a világnézetek mennyiben hasonlítanak a keresztyénséghez és mennyiben különböznek tőle.

A keresztyénség, mint intézmény sem erős arra, hagy megfordítsa a világtörténés baljóslatú sodrát. Milyen jámbor kapkodás az egyháznak minden békekezdeményezése, akár koronás főpap, akár tiszteletes tanács álljon elé vele. Szinte várja az ember, mikor rivalnak rá a bajvívó felek: félre az útból, mert agyon találunk taposni!

Mondjam-e azt, hogy az egyének életébe sem valósult meg általánosan és egyetemlegesen az az Ígéret, hogy a hit meggyőzi a világot? El tudunk-e vonatkoztatni attól a nyugtalanító érzéstől, amely betölti ma az eget és a földet? Meg tudunk-e szabadulni attól a pártszenvedélytől, amely a harag, a keserűség, a gyűlölet rőt füstjével csap fel belőlünk a szerint, hogy melyik párton állunk és ki az ellenségünk? Van-e békességes Karácsonya a Romániába szakadt Erdély magyarjainak? Meggyőzte-e az irigységet, a félelmet, a felháborodást, a lázadó keserűséget kivert magyarok, koldussá tett rétegek, éhező emberek szívében a karácsonyi hit?

Meg kell állapítanunk, hogy ezt az ígéretet a keresztyénség nem váltotta még be.

De azt is meg kell állapítanunk, hogy ennek az ígéretnek teljes beváltása csak a végső dolgok után, Isten országa eljövetelekor képzelhető el. Kétségtelen dolog, hogy ez is elkövetkezik, de éppen olyan kétségtelen, hogy még nincs itt, látni sem lehet, hogy mikor jön s addig, amíg eljön, mérhetetlenül sokat kell még hinni, várni és szenvedni. Meg vagyok róla győződve, hogy az az Ige: A hit legyőzi a világot, nemcsak a világ végére, Isten országa eljövetelére vonatkozik. Ennek megvan a mi világunkra vonatkozó igazsága, megvan ma is, mint ahogy megvolt kétezer év óta bármikor és meg lesz mnidenha.

Meglett először abban hogy e földön kihirdettetett a Béke Fejedelmének, a Jóakarat Királyának, a Szeretet Országlásának hatalmi igénye. Karácsony döntés amellett, hogy ez a föld és benne az ember Krisztusé s e világban láthatatlanul épülni kezd a jóságnak, az igazságnak és szeretetnek a birodalma. A bácsi döntés nekünk adta fél Erdélyt, de még sokáig tartott, amíg birtokba vehettük s visszavonult onnét az idegen hatalom. Krisztus születésében Isten ilyen döntést hozott; átadta Neki az emberi világot de ez az átadás csak egy királyi jog közhírrététele: evangélium és kiszámíthatatlan időbe kerül még, míg befejeződik a nagy átalakulás: Krisztus előtt minden térd meghajol és Ő lesz minden mindenekben.

Addig a kereszténység nem állapot, hanem ígéret, nem annyira tény, mint inkább ihletés, nem elért eredmény és megvalósult akarat, hanem sza