Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-01 / 9-12. szám

kadatlan törekvés, szüntelen való sóvárgás, nyugtalan célbaigyekvés, egyszóval: örök zarándokút. Meg lehetne mérni, hogy a jóságnak, a szeretetnek, az igazságnak egyszóval Isten országának, mint legfőbb társadalmi jónak az életünkbe kovászként való elkeveredése mi gonosztól mentett meg, hogy tartott vissza a végső elállatiasodástól, mennyire vitte elé az emberiséget a magasabbrendű élet, a leiki nemesség irányában, hogy gyarapította a földön a világosságot, a jóakaratot, a gyöngédséget s mindezzel az emberi méltóságot az istenképet. Hiszen ez az emberiség jobb lelkiismeretének a gyökere ez a magasabbrendűségnek fel-felébredő és megnyilvánuló lehetősége. Ez a kútforrása mindannak az erkölcsi nagyságnak, amit a történelem folyamán az emberi nem meg tudott valósítani. Ez az oka annak, hogy lehet az emberiség jobb belátására hivatkozni, bízni lehet abban, hogy bűnbánatot tart, belátja tévedését újra tájékozódik és komoly javulási szándékot érez. Ennek köszönhetjük, hogy van mértékegységünk, amellyel dönthetünk afelett: mi jó és mi rossz s bármit mulasson a múló valóság: ain: rossz, az életpusztító, ami jó az érték s élettől és haláltól függetlenül is érték az, ami jóakarat, szeretet, szolgálat.

Éppen ezért fölöttébb fontos, hogy mindazok az emberek, akik hisznek a végsó győzedelemben, képesek azért áldozatot hozni, legszentebb erőfeszítéssel küzdenek érte, ismerjék meg egymást, fogják meg egymás kezét, ne felejtsék el, hogy összetartoznak s tegyenek meg mindent arra, hogy el ne homályosodjék az emberiség szeme előtt magas rendeltetésének vigasztaló égi jegye: a bethlehemi csillag.

Ami hitünk győzte le a világot. Minden hit győzelem, a valóság, a látható világ fölött aratott győzelem, mert a világ fölött egy más réndet lát s e másért, magasabbért odaadja a láthatót, az alacsonyabbat. A keresztyén hit mindenekfelett világgyőzelem, mert éppen az az ereje és rendeltetése, hogy e múlandó és megromlott világból kiszabadít, áthelyez egy örökkévalóba és romolhatatlanba; amazt eltávoztatja, megveti és igázzá mindaddig, amíg tűnő álomnak tetszik; emezt tapintja, öleli, birtokolja, magábaveszi, szétoszlik benne mindaddig, amíg legtöbb valósággá, kőkemény ténnyé az itt és most realitásává válik. Meggyőzte azzal, hogy mindezt Krisztusban, Krisztus által bírja. Aki azért jött, hogy szeressünk, éljünk, világosodjunk, boldogok legyünk, szolgáljunk.

Mindenki, aki hisz, amíg hite tartott, győzött a világ felett. Lehet, hogy lövészárokban ül, siralomházban vár, halálos ágyon szenved, legkedvesebbjének ravatala mellett áll; lehet, hogy szörnyű csalódások paskolták, bűnbánalnak hét tüzes tőre járta át lelkét, mélységekből kiáltott fel, halál árnyékában járt, tüzes kemencébe vettetett, de éppen azért, mert hitt, mindaddig, amíg hitt, győzött a világ felett, mert érezte, hogy az Ür hű pásztor, fogta Megváltójának átszegezett kezét, örvendezett abban a nagy szeretetben, amely előbb szerette őt s repesve készült haza az atyai hajlékba, amelynek kivilágított ablakai elalélt lelkét hívogatták.

A kereszlyénség nagy adósságát mi törleszthetjük. Szörnyű mód megnő, ha a magunk részét, nemzedékünk részét nem fizetjük le belőle. Törlesztésünk csak egy lehet, el nem fáradó bizonyságtétel arról, hogy a mi hitünk meggyőzte a világot. Bizonyságtétel a gyülekezetben, közönséges imádságok tételében, az igehirdetés lángjainak magasra szitásában, a szeretet szolgálatában, mindenekfelett pedig saját belső emberünk békességében, Istennel való társalkodásunk örökkévaló csendjében, reménységünk zavartalan frisseségében, hitünk alázatos engedelmességében és a szeretet szent gyakorlataiban.

19 4 0

— 8