Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
... “ Mi már a tengert nem látjuk soha, Nekünk a tenger látomás marad. .. . Melyre olasz-kék menny ont sugarat, Elérhetetlen part, hullám csoda... Itt nem fogadnak bókos pálmafák, Pártazatos, fehér kastély helyett Mogorva templom vár a viz felett, Falusi tűz, falusi árvaság. De ez a nagy folyó, látod a tied Sugaras Lidód, zúgó tengered s ez a hömpölygő dallam lásd, enyém és este kinyitom az ablakom és históriáit hallgatom; egyetlen transsylván hősköltemény... E sorok ’’Nyár” c, verséből valók. A történelem válságos pillanatában született meg lelkében legjobban ismert költeménye a ’’Tetőn”. Az egész erdélyi magyar sors minden tragikusságával felsajog a költőben. A háború, a négyéves öldöklés lidérces emléke, a békesség után való, áhitozása, lelkét az emberi véres színjáték völgyéből a csúcsok megnyugtató magasságába űzi. Az egyre felfelé szárnyaló gyönyörű vers végén, ott fenn a tetőn ’’átölelve a hullám — horizontot” megszállottan, misztikus rajongással kiáltja az egész világ felé a számára oly drága szót: ”.. Erdély.” Aprily költészete, a belső ember lírája. Műveiből, a kultúra teljességében s könyvei társaságában élő művelt ember emelkedett gondolkodása és ér zésvilága sugároz felénk. Rendkívül finom érzékenységű lénye feszülten figyeli az egész világot, mely képzeletében nyugtalanul vonaglik az élet nagy lázában. Fogékonyságával reagál mindenre mi körülötte történik, mindent bensőleg él át, rengeteget viaskodik önmagával. “... Sajátmagammal birkózom, Villogó öngúny a dárdám, S vasellenzőm a fájdalom..” Az ’’ember — rengetegben nagyon egyedül árván érzi magát s fájdalmasan kérdezi társaitól: ”..Oh mikor lesz embernek reménye Testvért szeretni emberül?. Sokat foglalkozik Istennel, a halál s a tulvilági élet problémáival. A modern ember nagy lelki válsága, intellektuális erejébe vetett és aztán megrendült bizalma ütközik ki “Esti párbeszed” c drámai hangulatú költeményéből. Reménykedéssel kívánjá: ’’..Csak élet várna odaát, Fényes ég, egy part ahol Örök sugár van..” A kétség erőt vesz rajta, hite megtántorodik, s remegőn kérdi: . .Vagy mindkettőnket, úgy lehet A semmiség fehér bölcsője ringat...” “... S a napsugár, a napsugár A napsugár sem sejti titkainkat... ?”- 15 -
