Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
A költő világa sokszor komor, nyomasztó, ritka nála a könnyed, játszadozó, tréfás hang, mely könnyen belopódzik szivünkbe, kedves visszhangot keltve bennünk. Áprily a verstechnikának nagy művésze. Stílusának sajátos jellege a szemléletesség és a dallamosság. Költeményeit sokkal könyebb festői vagy zenei kategóriákba sorolni, mint irodalmiakba. “Falusi Elégia“ vagy “Esti Párbeszéd“ e versesköteteinek olvasásakor valami csodálatos dalhullám és szinkáprázat ragadja el a lelkünk. S mikor már azt hisszük nincs mélyebb hang a skáláján, az utolsó sorokban, a lélek legtitkosabb rejtekéből zengő hangok törnek elő, melyek elcsendülésük után is hosszan, fájóan remegnek bennünk, mint egy éjszakáiba szóló tárogató valami végtelen viz partján.... De ez a bűvös formakészség Áprilynál nem öncél, nem valami költői póz, hanem a vers lényegéhez, gondolatához szorosan hozzásimuló kifejezési eszköz. Bár új szókat nem hoz, új kifejezést, képeket, bőségesen alkot. Szereti a szóösszéteteleket, a főnév. — melléknév összetételű jelzőket az alliteraciót. Pl.: “párakendős”, “lenge leplü házkisértetek” vagy “a rejtelem remete-csendje” stb. A rímnek csodálatos zsonglőrje. ízelítőül ime egy részelet ”Rim” c verséből: .... ’’Hazája álom és titok Szem nem-legette pázsitok. Egyszer csak itt van s mint kis ér Csilingel és kisér, kisér.... .... A fényben tündökölve fut És fényes tündérvölgybe jut. S tó lesz virágot úsztató Habnyugtató és tiszta tó. Nem ás, nem oat és nem kering Csak ring s a lelkem benne ring.. ” A modem kor lelki sivárságából sokszor a múltba, vagy a természetbe menekül. Erdély történelmi alakjait idézgeti verseiben- Zsoltáros pátosszal a székely népballadák tömör drámai hangján rajzolja meg Bethlen Gábor, Apácai Cseri János, Körösi Csorna Sándor szellemi portréját:. A természet, az erdélyi táj lenyügző szépsége tárul fel ’’Láthatatlan irás” c gyűjteményéből. 1938-ban jelent meg ez a kötet, s utána csak szórványosan, itt ott láthattunk még Áprily verseket nyomtatásban. Az összeomlás óta alig hallunk valamit róla. Állítólag Visegrád mellett egy kis faluban él, árvaságiban, szengénységben tengeti öregedő napjait. Még életében elhallgatott, eltemette önmagát, egy olyan világban ahol ilyen szellemű művész mint ő a saját hazájában szabadon kimondott szó nélkül csak élőhalott lehet. — a — — 16 —
