Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-6. szám
amolyan politikai kegyelemért, madame! — Nos, Nos!—Hát úgy történt a dolog ... és elmondják, hogy Thököly Imre gróf szabályszerűen megkérte a császártól Zrínyi Ilona kezét. Még szép tőlük, tették hozzá, hogy megvárták a gyászidő Jeteletét az öreg “salalbakter” halála irtán. Az öreg “salabakter” Báthory Zsófia, a mennyasszony anyósa, aki hizony nem nézte volna jó szemmel a lutheriánus Thökölyit még unokái mostohája gyanánt sem. A császár sietett Thökölyinek kedvében járni a házassági ügyben, noha az csupán tisztességből, mint a leendő mostoha gyermekei gyámjának hozta tudomásul szándékát és jóformán a szokásos mézes hetek el se múlnak, már ismét kinn van a táborban. Nem azonos az a Thököly, akinek a császár szívességet tesz, azzal a Thökölyivel aki a nemzet szabadságáért harcol! A vezér személye különválik a magán emberétől és épp most aratja legnagyobb győzelmet : a Felvidék szuverén urának vallja, Kassán meghirdetett országgyűlésén 26 vármegye, 9 szabad királyi város küldi el követeit, 3 püspök, 2 káptalan, 1 konvent képviselteti magát és 19 zászlósúr jelenik meg rajta. Határozatait bevezetik a Corpus júribba, a magas Porta pedig Athnámét küld számára, amelyben “Magyar király”—nak ismeri el. Thököly pályája ekkor ér tetőpontot de ez nem szédíti el: Ő az, aki békét, megegyezést keres az udvarral és közvetítésre a spanyol követet kéri fel. A “királyi” címet nem fogadja el és a szultán Athnáméját nem tekinti jogforrásnak, megelégszik vele, ha hivatalosan “fejedelemnek” címezik, noha ezt éppen olyan közjog-alapnélkülinek tekinti, hogy csupán diplomáciai aktusoknál használja más, megfelelőbb címzés hijján. A történelemben jut ez leginkább kifejezésre, ahol őt mindig egyszerűen “Thököly”— nek említik, de sohasem “fejedelemnek”, “vezérnek”, “tábornoknak”, vagy “Őfelségének”. Ez a látszólagos címnélküliség nem jelentett nála “sansculotte”—i forradalmiságot : amikor az udvar nem teljesiti kívánságait és az ultimátumára sem kap megfelelő választ, felbontja a fegyverszünetet és Bécs megfenyítésére indul. Az udvar menekül Bécsből s a felséges császárt, amikor az csalájával együtt hintókba száll, a felizgatott nép kifütyüli és hangos szidalmakkal illeti. Cselekszi ezt Thököly abban a korban, amikor Bonaparte Napoleon még mint tüzérhadnagy újságpapírral terített magának asztalt az ebédjéhez és a fizetetlen mosóné számlák miatt a párisi mosóasszonnyok ugyancsak megpirongatták. Hogy Thököly bécsi hadművelete sikertelen maradt, hogy Thököly bécsi látogatása elmaradt, a császárváros nemcsupán az egyesült európai koalíció haderejének köszönheti, hanem főleg annak, hogy ebbe a hadműveletibe belefonódott a már kivénhedt török nagy hatalom, amelynek tehetségtelen vezérei elsőbbséget vitatva maguknak, nemcsak beleszóltak a vezetésbe hanem teljesen lehetlenné tették Thökölynek a vezetésbe való befolyását-Thököly bukása a tetőpontról való zuhanás : ahogyan a klaszszikus drámák hősei szoktak bukni. A szövetséges padisah nagyvezire barátságot színlelve, mint barátot meghívja, gyanútlanságával visszaélve elfogatja, vasra vereti és tömlőére vetteti. A gazdátlanul maradt kuruc sereg szétszéled. Gazdátlanul maradt Munkács vára is. A könnyű zsákmány reményében azt megszállani akaró császáriak azt tapasztalják, hogy ezért “az ebek harmincadjáért” nagy árat kell fizetniök : a vár nemcsak nem nyitja fel a kapukat, hanem elszántan védekezik. Rendszeres ostromhoz fognak, de minden támadásról véres fejjel térnek viszsza. Erős tüzérségi romboló tűzzel akarják megpuhítani a védőket, akiket egy aszszony, — több annál: — egy ZRÍNYI ILONA buzdít kitartásra. 18
