Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-05-01 / 5-6. szám

őket a magyarokkal együtt az idegen zsoldos had : a rajnavidékiek, a vallo­nok thurringiaiak, a csehek- Igazságér­zete rokonszenvét a bujdosó kurucok mellé állítja és serdülő éveit oly álmo­dozások között tölti ahol ő a felszaba­dító szabadsághős és valóban alig 18 esztendős, máris seregeket vezet győ­zelemről győzelemre. A tejfeles szájéi Thökölyvel idegen hadvezérek tárgyalnak, mint egyenran­­gúval és követeit igen komolyan veszik, sőt a kegyeit keresik. Bizonyos, hogy jó családból származik, de azon a föl­dön, ahol az ő planétája forog, vannak régibb családok is. A felvidék legnagyobb részének birtokosai az első foglalás jogán bírják uradalmaikat és ha vala­ki keresné, nem nagyon tudnák felmu­tatni az adás-vételi szerződéslevelüket. Ezek az ősbirtokosok nagyon büszke nép és ha a császár nem is kobozta volna el a Thököly uradalmakat és nem fosztotta volna ki a családi kincsekből, bizony csak szegény legényke volna hozzájuk képest mégha szerencséjét annyira is se­gíti az Isten. Legalább is negyven föl­desúr akad, akik a fél zsebükből ki tudták volna fizetni őt. Bizony buta a helyze­te, amikor a hódoló városok tanácsurai eléje járulnak a város kulcsaival és — korgó gyomorral várja a hosszadalmas üdvözlés egyetlen értelmes részét: most pedig menjünk ebédelni! Felkelő ve­zérnek nincsen hadipénztára! Annyi nemes érzés, önzetlen haza­­fiság, rajongás, fanatizmus párosult eb­ben a fiatal hadvezérben, hogy hinnünk kell érzelmei őszinteségében is, amikor szerelemre gyulladt Rákoczy Ferenc elmaradott özvegye, Zrínyi Ilona iránt. Igaz, 14 évvel volt idősebb nála, de . . . ugyan melyik kadét, vagy egyete­mista diák ne lett volna szerelmes “vá­rosunk ünnepelt primadonnájába”? A- zok sem voltak fiatalabbak, mint akkor Zrínyi Ilona, Harminckét esztendő az érett asszonyi szépség kiteljesédésének kora s Thököly Imre pedig a mi koruk­ban talán éppen az érettségi vizsgák ide­jén lett volna. Az anyós, — aki a pénzes zsákokon — a mesés Rákóczy és Báthory vagyonon ül — Báthory Zsófia még él és erősen kell titkolni előtte a viszon­­zott szerelmet: mert hát mi tagadás, a felkelő vezér igen szemrevaló legény és mi hiányzik egyéb még a romantikából egy fiatal elmaradott özvegy számára? A fiatal vezér egy biztos ígéret tudatá­val tér vissza a kuruc hadak élére és veri sorra a reguláris császári csapatok iskolázott, tapasztalt, öreg tábornokait- Alig serkedt a bajusz a szája szélén, de követét : Szalay Pál uramat úgy fogad­ják már is, mintha akármelyik szuverén uralkodó küldötte volna ki. A 24 éves Thököly Imre közjogi ellenvetését a soproni országgyűlés egy­előre még meg is mosolyogja, de amikor az felmondja a fegyverszünetet, egysze­riben nagy a riadalom : maga a császár­király a hitvese kíséretében, fényes kül­sőségek között (és három gyalogezred fe­dezete alatt) siet Sopronba, hogy helv­­rehozza a tapintatlanságot és, hogy az: általa kifogásolt, négy esztendeje üresen álló nádori székét betöltse, nemkülön­ben komoly vallási — és közjogi intéz­kedésekkel megnyugtassa, hogy : lássa nagyságod, mégis csak csinálunk vala­mit! Ez a fiatal ember, aki mindig hadi­pénztár nélkül, önkéntes, szabadságravá­­gyó szegénylegények vezére, minden cím, megszólvtás, rang nélkül, szóbe­széd tárgya nemcsak a haza határai kö­zött, de róla suttognak Konstantinápoly­­tól kezdve Madridig valamennyi ud­vari pletykasarokban. XI. Ince pápa külön nunciust küld Buonvisi Ferenc bí­boros személyében, hogy Lipot császár­királyt Thökölyivel szemben belátásra bírja. Az udvari pletykák édes izgalomba hozzák a felséges és fenséges dámákat, a kegyelmes udvarhögyeket is, valami igazi lovagrománcról súgdolóznak : a felkelő vezér kérvényt nyújtott be Ő- felségéhez! — Ugyan ne mondja, kedve­sem! Hát csak nem kegyelemért talán? — Igen, igen! Kegyelemért! De nem 17

Next

/
Thumbnails
Contents