Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-05-01 / 5-6. szám

suttyókölyök is van velük, minek is kérdenék? Két emberre csak kell főzni, meg miegyebet csinálni, erre pedig jó, ha egy ilyen kis süvölvény van velük. Asszonynépet csak nem visznek magukkal az erdőbe fát vágni? Igaz-e? A gyerek bólint, nem hazudtolja meg a két udvari cselédet. Így jutnak el erdőrőlerdőre bolyongva Máramarosba, annak is a túlsó sarkába : Borsára, amely vitermében, ahol az apja a ravatalon nyugodott, mint verette le a falakról a vakolatot a császár generálja Heister, a Thököly kincsekért; mint verette szét a várkápolnában az oltárt és mint gyűrték zsebre az igazgyönygyöket, vert aranyakat, amikor végre kibontották a fülkét, ahova az anyja befalaztatta. “A magasabb eszmék szolgálatában!” “A felséges császár nevében!”

dék már Apaffy Mihály nagyságos fejedelmet uralja. .

A zord északon hamarább érik be a vetés a gyümölcsnek se kell annyi idő, mint a déli gyümölcsös kertekben. A 13 éves fiú is már férfiésszel gondolkodik a saját baján — nyomorúságán. Tudja jól, hogy mégcsak maghalni sem hagyták békén az édesapját. Tudja, hiszen megvitték a hírét, hogy a vár cin-Űgy találja, hogy az ő nyomorúsága • ugyanabból a forrásból fakadt, mint ahonnan a felkelő szegénységé- Ez a forrás Bécsben ered és úgy hívják : a magyarok királya!

Azt, hogy a magyarok királya nem magyar király, azt hamar megtanulta, de azt is megtanulta, hogy a magát magyarnak valló tót, német, ruthén nép milyen jó magyar : egyképpen irtja

— 16 —