Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-6. szám
THÖKÖLY IMRE gróf kuruc király és felesége zerinvári ZRÍNYI ILONA grófnő, Munkács kapitánya. Egy daliás század múlik el : a végbeli vitézek romantikus százada, de ennek múlásával nem hanyatlik a vitézi szellem, nem válik törtető akarnokok eszközévé. Ha a körülmények úgy hozzák magukkal, hogy kéretlen-kelletlen fel is magasztalja a vitézeket a sors, maguk mondják : Uram, nem vagyok méltó. . . Az élet irgalmatlan, — azt magát elviselni is szinte hőstett. Olyan nagy bajok dúlják az országot, hogy még idő sincsen arra eszmélni, mintha ők valami szokatlant cselekednének, mert ez volt a hétköznapok élete, a megszokott nyomorúság. Arra sincsen idő, hogy kétségbeessenek. Tenni kell, cselekedni! Csupán ez az egy gondolat élteti és készteti őket nagy dolgokra. Az élet mérföldkövei az életfontosságú dátumok : a születés, a házasság meg a halál dátumai. Thököly Imre gróf nem itt kezdte el. Ő 13 éves korában lép be az életbe, amikor menekülni kényszerül. Az űzött vadra is készítenek törvényt — a kíméleti időt —, pedig az Isten az ember gyönyörűségére és kedvtelésére teremtette őket. A hajtott emberi vadra nincsen kímélet ! Thököly István grófot, az öreget, a császár katonái keresik- A vád nem fontos, miért? Lutheránus és ez, egymaga elég. Jól jegyezzük meg, most nem a róm. kát egyház az, aki üldöz. Rég a múlté már az az idő, amikor a rom. kát. egyház kent fel királyokat és tette le őket trónusaikról; amikor az ő kezébe összpontosult a földi hatalom is az égi mellett. A róm. kathegyház helyett az állam gondoskodik a római liturgiák épsége felől, ott inquisitiókat rendez, amott Szent Bertalan éjjeket, itt nálunk gályára küldte az új hit híveit. Kolonits, Szelepcsényi csak olyan lakája volt afelséges császárnak, mint Cod, Spankau, Strasoldo vagy Caraffa generálisok. A bíborban ugyanaz a szolga ölt, gyilkolt ártatlanokat, mint a tábornok aranyveretű páncéljában. “Az Állam én vagyok” — így gondolta ezt a francia felség, a spanyol felség, a német felség és folytak is istenkáromló bűnök égrefüggesztett szemekkel az ég meggyalázására. A cél minden viszonyok közt ugyanaz volt: megszerezni az elítélt földi javait. A vagyonelkobzáson volt a hangsúly, a fejvétel csupán mellékbüntetés volt. Nádasdy Ferenc országbírót az egyik ausztriai kastélyában fogják el, Ostorsich Mátyást, Illává várának urát ottthonában, Petróczy István, Kasza várának ura, amikor keresték, nem volt odahaza és Thököly István halállal vívódik Árvasziklavárában, amikor el akarják fogni. A felvonó hidakat felhúzzák, a császáriakat ágyútűzzel fogadják és a gróf két hű cselédje a fiatal Imre grófot, aki csak most tölti be tizenharmadik esztendejét, paraszti gúnyába öltözötten kilopja az ostromlott várból. Mint az erdei vadak, surranak bozótról bozótra ; folyó völgye keresztezi útjukat — megvárják az éjszakát és úgy futnak keresztül rajta, hogy még az árnyékuk se érhesse utol őket. Kemény, zimankós tél van. Jó volna most a kandalló tüze előtt heverészni a medvebőrön és nézni, mint nyaldossák a fenyőfa hasábokat a vörös-sárga lángnyelvek, beszívni az égő gyanta kesernyés illatát-Hát szükséges ez? — Némán hallgatja, amint a hű szolgák elmondják együgyű meséiket, hogy munkát keresnek, jön a tavasz, vele a fausztatás, hát csak kinéznek maguknak valami alkalmas erdőt, ahol favágással lehetne valamicskét keresni. Azt, hogy egy kis- 15
