Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-6. szám
életének ütőerén tartja, hogy így érezze és lássa mi szolgál annak javára, vagy kárára. A munka befejezetlenül kerül a nyomdagépek alá. Antoine de Saint-Exupery a Franciaországot felszabadító csatában egy távoli felderítő útjáról — 1944 ben — nem tért vissza. Eltűnt. Mint kedves Kis Hercege : nyom nélkül, zokszó nélkül. De mint azt a csodás csillagról jött kisfiút nem tudta elfeledni búsuló pilotabarátja, és egy magános csillag alatt egyre visszavárta, úgy Saint-Exupery emlékét is őrizni fogja és nemes alakját fel-fel idézi még nagyon sokáig a manapság olyan ritkaságszámbamenő, tisztazengésű költői név... Somogyi B.’ Gerő SZÍNTELEN ÉLET... Hogy' lekopott már mindennek lakkja! Színtelen élet mi történt véled? Valaha régén rád hazudott mázt, ami oly szép volt hol lelem én fel? Nagy önmagadnak torzképe lettél, aki még nem rég szimbólum voltál. Szép homlokpántos hőseid voltak. Lelkesült évek, karcsú remények! Halk szerenádok, gáláns szeszélyek, lovagi tettek vajh hová lettek? Valaha régen száz csengő rímem volt kürtös heroldom, lantos apródom. Szalagozottan indultam én is. Száz büszke tervem volt a diszkisérőm. Palástom, vértem, sok tarka álmom színbujaságát erősnek hittem. Most csalódottan vonszolom éltem s átkozom jajjal azt aki mindezt, hiába-hősök, hiába-jók és hiába-szépek vesztét okozta!! Dőzsöl a sátán, mindenütt vér van, mindenütt folt van, mindenütt rontás... Mért nem törött el festékesboltok minden üvegje, mért maradt szín még? Mért maradt dal még? Mért maradt ember, aki nem kell már, aki csak sírhat? Egy-egy elfáradt magányos vándor megáll az utón s keresi célját. .. Végtelen utak bús horizontján nincs célja semmi, ha lenne, menne! Minden út végén pirosló égbolt! Nap virradása, vagy máglya lángja?... Megérkezését, menekülését, megpihenését vájjon hol éri? Kegyelemkendő és sötét árnya lebeg a szélben, Vájjon eléri?. . Bónis László
