Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-6. szám
tagoniai pilóta lesz az “Ember”, akit elragad a ciklon. Ríviére, a vonalparancsnok (az író), gondolatban együtt küzd a haláltáncot járó gép pilótájával, és elmélkedik. Az úttörők szenvedélyes hivatása ég a lelkében : keresnünk kell azt, ami örökké tesz bennünket. Amint Gide írja e könyvhöz irt előszavában : “A emberi boldogság kulcsa — furcsa ellentét — nem a szabadságban hanem a kötelesség elfogadásában és maradéktalan teljesítésében áll”. A Légivonal megszűnik, Saint-Exuperyt hazarendelik Franciaországba, 6 azonban nem tudja elhagyni a levegőt: mint berepülő pilóta vállal munkát- 1935 nyarán saját gépén a sivatag fölé kirándul és — kényszerleszállást végez. Mechanikusával keserves napokat kell átélnie, amíg szenvedve vonszolja fáradt tagjait a perzselő nap kegyetlen sugaraitól űzve. A Wadi-Natroum-i oázisig vezető kálváriáját — egyéb történetek között — elmeséli Az Emberek Földje c. művében, amely a Francia Akadémia nagydiját nyerte el 1939-ben. E mű szerkezete meglehetősen laza. Ami egybetartja a számos különböző hangú és értékű elbeszélést, az a könyv minden sorát átfutó szeretet és lelkesedés a pilóta-élet iránt. Az emberi élet ezer és ezer problémával les ránk. Minden napnak megvan a maga nehézsége, amit le kell győznünk. Ő a repülőgépet választotta Jákob létrájának, amellyel az igazi nagyságot és magasságot elérheti. Közben spanyol földön fellángolt a testvérharc. Saint-Exupery mint a Paris-Soir újság munkatársa indul el, hogy lássa az emberek és a gépek gigászi viadalát. A látnivaló azonban megszaporodik mihamar a francia földön is 1939 a II. Világégés kezdete. Saint- Exupery bevonul a csapattestéhez. Repűlőoktatónak akarják alkalmazni, de ő frontszolgálatra kéri magát. így kerül a 2/33 távoli felderítő alakulathoz. Hadipilóta c. művet “Pilote de Guerre, 1942”, amelyet erről az időről irt, Alias repűlőpitánynak, volt parancsnokának ajánlja. A mű azonban már a francia fegyverletétel után Íródik szabad földön, Amerikában. Ott is jelenik meg francia és angol kiadásban egyszerre. Szerzőjének és Franciországnak nevét együtt emlegetik. Ö volt az első aki megmutatta, hogy voltak a francia hadseregben is katonák, akik tudtak meghalni... Az arrasi tűzben a halállal játszó gépen a pilóta elmélkedése megrendítő : “. . . Haldoklunk. . . Tizenöt nap alatt 150.000 francia fiú halt meg.. . Gyalogos csapataink védhetetlen tanyák romjai között gvilkoltatják le magukat. Repülő-csoportjaink úgy olvadnak semmivé, mint a tűzbevetett marék viasz...” Ebben a tűzben kovácsolódik az iró lelke is, hogy eljusson az “Ember” és az “Emberek : testvérek Isteniben” gondolatáig. “Levelek egy túszhoz” (Lettres á un otáge. 1944) c. műve, baráti szeretetének hitvallása : idegen főidőn él, de a szive az otthoniakkal együtt járja a kálváriát. A német megszállás megakadályozza őt abban, hogy övéihez szólhasson. Ekkor a gyermekekhez fordul és megírja meséskönyvét a Kis Herceget (Le Petit Prince, 1945). Egy pilóta kényszerleszállást hajt végre a sivatagban; a kimerültségtől rövidesen mely álomba merül. Álmából egy üde gyermekhang ébreszti fel; “ ... Kérlek szépen, rajzolj nekem egy kis bárányt...” Ezekkel a szavakkal indul meg ez a csodálatosan leirt kaland. A könyvet álomszerűén kedves és egyszerű légkör hatja át, hol minden sor, minden lap az esti alkonyat misztikus csendjében a félénken pislogó meleg tűz mellett halk mesét olvasó “anyuka” képét idézi elénk míg egy szelíd hang szerényen kopog a szivünk ajtaján : tanuljatok tőlem, emberek. . . Utolsó művét, a Fellegvárat (Citadelle, 1948), jóval halála útán jelentette meg a kiadója. A mű főhőse egy államfő; egy fiatalenber, aki kezét a népe — 13 —
