Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-6. szám
IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Repülés Gépmadáron és Lélekszárnyon: [Antoine de Saint-Exupery élete és munkássága). Ez alkalommal egy alig tiz esztendeje elhunyt francia Íróval szeretnénk megismertetni olvasóinkat. Antoine de Saint-Exupery-ről lesz szó, kinek nevét ha a kis francia gyerekek, a Dupont vagy a Durand fiúk hallják, szemük büszkén villan fel: kedves hősük feje felett apró ezüstrepülőgépek keringenek csillagkoronaként. Saint-Ex, ahogy őt becézték; ember volt egy eszme szolgálatában. Alakja ma már a legendák csodás könyvébe burkolózik. Gondolatköre, eszmevilága, a korán elhunyt nagy francia költővel hozza rokonságba, ;s avval a szellemi áramlattal, mely a század elején uj utakat keresett, hogy kivezesse népét abból a káoszból, amelybe apái szertelensége taszította. Péguy az Energia evangéliumát hirdette ; Saint-Ex szavai szerint: az ember értékét az akadályokkal való küzdelemben mutatja meg. De ehhez Ideál kell és harc annak szolgálatában. Az ő ideálja az ember, aki Isten örökének letéteményese ; az őt szolgáló harc eszköze pedig a repülőgép lesz. 1900-ban született Lyonban. Ő volt a harmadik az ötgyermekes családban. Középiskolai tanulmányait a Fribourg-i máristáknál végezte- Mikor kinőtt az intézet padjaiból, a Tengerészeti Főiskolánál jelenkezett. Kísérlete megfeneklett a felvételi vizsgán. Mint nálunk Gárdonyit hajdani irodalom tanára, úgy őt is megbuktatta a professzor mondván, hogy “A háborúból hazatérő katona benyomásai” c. dolgozata nem üti meg az elégséges mértéket sem. A sorsnak különös játéka hogy nevét mégis katonairásai tették halhatatlanná. E balsiker után a Strassbourg-i repülőalakulathoz került, ahol kiváló pilótává képezte ki magát. 1923-ban tartalékos állományba lép, mint a 33 repülőezred hadnagya. Még az év őszén a hires Afrikai Légiposfa Vonal Társaság alkalmazza, ahol neve összeforr a légiútak kiépítésének hősi korszakával. Ebben a kemény iskolában, az állandó életveszély miatt sűrített légkörben, fogan meg benne három első könyvének gondolata : A Déli Futár (Courrier Sud, 1928), Éjjeli Repülés (Vol de Nuit, 1931) és Az Emberek Földje (Terre des Hommes, 1939). A Déli Futár hőse J. Bernis (maga az iró), aki küzd, fáradozik a saját élete és a légivonal kiépítésén. A munkához azonban idealizmus kell. Ezt képviseli, azaz inkább jelképezi Genevieve- Élt ő valóságban is? Vagy csak jelkép szimbólum lenne? Mindenesetre ő a tündér, a mágikus álom, az ifjúság lelkesedésében angyallá változott “kislány”, az egyedüli, aki végül is nem lehet azé, aki bálványozza őt, mert el kell szakadnia szerelmesétől, az ő hivatása nagyobb, több ; be kell lépnie az elérhetetlen álmok közé. így szentebb, igy örökkévaló lesz, és a szegény pilóta csillagává magasul, akire les a Szahara, akire les a végzet, a vész, s amint ez a csillag kihuny, a pilóta is eltűnik... Saint-Exupery hordani fogja szivében ezt a sebet mindvégig. Szerelemről nem fog írni többet. De halkan visszasírja még a Kis Hercegben utolsó könyve egyikében is, amikor a kisgyermek fog beszélni szerelmesen az ő egyszál, csinos és szeszélyes kis rózsájáról—: “ . . . A virágok televannak ellentmondással. De akkor még fiatal voltam és nem tudtam szeretni...” A Délamerikai Légivonal szervezési munkái közben írja meg az Éjjeli Repülést. A cselekmény egy viharos éjszákára öszpontosul, és a három futárgép, a Paraguay-i, a Csile-i és a Patagonia-i — pilótái lesznek a hősei. Fabien, a pa— 12 —
