Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-6. szám
RASZ SAMRA. 1928-ban történt, bogy a szír tenger partján egy arab, munka kőiben, beomlott pinceszerű építményre bukkant. A hely neve, ahol ez a lelet történt : Rasz Samra. Jelentéktelen kis hely, még a nagy, részletes térképeken sem igen található meg. Fekvése pontosan egy magasságban van Cyprus szigetének legkeletibb pontjával. A leletről a hatóságok is tudomást szereztek és felkérték a kiváló francia régészt, Dussaud-t, becsülje fel a lelet korát és értékét. A vizsgálat megtörtént és az építmény olyan réginek bizonyult, hogy a további kutatás is érdemesnek látszott, Hamarosan kitűnt az is, hogy a tengerpart alakulása ezen a helyen pontosan megfelel egy kikötő követelményeinek. Ez Szoborfej (Kr. e. XIV. Század) a körülmény tovább ösztönözte a francia kutatókat, úgyhogy végül is Schaeffer és Chenet vezetésével jól felszerelt expedíció ment Szíriába és a következő évtől kezdve lázasan folyik a kutatás Rasz Samrában. Már az első hetek munkája gazdag eredménnyel zárult. Kiderült, hogy Rasz Samrában több egymásfeletti réteg található, amelyek mindegyike egy* Papok Rasz-Sambrából egy kor kultúráinak maradványait tartalmazza. Az a feltevés tehát, hogy itt az ókorban kikötő város volt, beigazolódott. A bedőlt építmény sírnak bizonyult és mellette nagy kiterjedésű temetőt tártak fel a kutatók- Nem meszsze az első temetőtől egy másik temető került napfényre. A temetőkben a rendes sírok között kisebb ház nagyságú fejedelmi sírokat találtak. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a közelben nagyobb ókori városnak kell rejtőznie a föld alatt. Újabb anyagi támogatással és általános érdeklődés közepette folytatták tehát a munkát. Csakhamar napfényre kerültek az első falak. Majd nagy meglepetés érte a kutatókat: feliratos szobor a Kr. e. 20- századból! Az egyiptomi nyelven írt feliratot a szakértők minden nehézség nélkül leolvasták. Ennél régebbi lelet nem került elő, de ebből, továbbá a kőkorszakbeli fundamentum-maradványokból most már látszott, hogy a Rasz Samrai leletek a történelmileg ismert legrégibb korokig nyúlnak vissza. A temetőkben talált edények korát a régészek a Kr. e. 18-15. — 4 —