Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-05-01 / 5-6. szám

í?ünk&6.d ‘Zlnmp-éhe.

ГЫ: ' 'r *;

Pünkösd ünnepére hazaszáll a lelkem,

; Valamikor régen nem így ünnepeltem. Piros pünkösd napja, az ég hírhozója,

Egy kis fehér templom a megmondhatója.

Gyermek voltam, gyermek, alig porban játszó,

Demár az okos szót megérteni látszó ;

Édesanyám mosta fehérre ruhámat S szoktatta szelíden imádságra számat.

í- Egyszer egy szép reggel, a Nagyutca sorban,

Harang szava zendül a fehér toronyban. Megkapott, lebüvölt s mintha szányam nőne: Vitt a hang magával szép kies mezőre.

i Л Szentlélek Isten akkor szállt le éppen,

Ahogy áhítattal a templomba léptem.

Láttam a szent lángot megállni felettem,

Amint meglegyintett, meggyúlladt a lelkem.

■ És azóta égek álmok szent tüzében,

Keresem a mennyet szomjúhozva, étien Tudom, hogy a lelkem nem veszhet a sírba S hogy a legszebb zsoltár nincsen még megírva.

i; * • '

Pünkösdi harangszó, falum kis harangja,

Szomjazik a lelkem, biztató szavadra,

Rám találsz-e most is itt az idegenben?

Meg tudnál-e most is gyógyítani engem?

Pünkösd ünnepére hazaszáll a lelkem, Valamikor régen nem így ünnepeltem.

Fájó sóhajtással gondolok rá vissza :

Vándorút homokja könnyemet felissza.

BAJA MIHÁLY

3 —